Azon döbbentem meg, hogy megdöbbentem.
A nő pörgős szoknyában, sikkes blúzban vonult át előttem a zebrán. Lépett. De nem rohant, sőt , nem is sietett. Talán ezért is lettem rá figyelmes. A kimért tempó okát kajtatva futott le a tekintetem a bokájáig…a magassarkú. És akkor, ott eszembe jutott, hogy vagy ezer éve nem láttam utcán(!) igazi magas sarkú cipős lábat. Ahogy emelkedett a pillantásom, már feltűnt a testtartás, az egyenesre húzott hát (ami amúgy a stabilizáció veleje), a finoman satírozott smink.
A nő rám sem nézett, mégis, ahogy átsétált a járda egyik oldaláról a másikra, húzott egy vonalat a napomba.
