…

Hogy pont azt a hullámzást akarod simára vasalni, amitől olyan szép vagyok, micsoda butaság. A meg nem értésedből fakad, hogy vakon simítasz, hogy a tiédhez hasonló legyen az enyém, hogy könnyebben hajózhass rajta. Nem látod még, hogy micsoda lehetőség van ebben a ringatódzó fentben és lentben, ami a női lét sajátja, a különlegessége, ami teret és időt ad a kibontakozásunknak. Magasabbra kellene emelned, amikor repülök, még több szárnyat adni és meghagyni nekem máskor a teljes mélységet, csak lenni mellette, nem húzni felfelé csakazértis. Figyelned kellene az irányokat, meglátni végre hogy ezek nem elszállások és nem zuhanások, nem tragédiák, hanem egy gyönyörű kör, ami időről időre bezárul. Hinned kellene ebben, engedni és támogatni anélkül, hogy értenéd, hiszen csak akkor tudnék visszatérni hozzád és elhozni mindazt, amit megszereztem.