Elég régóta terveztem, hogy írok erről a témáról. Olyan sokakat érint (igen, olyan sokakat), hogy szerintem fontos beszélni a „műfajról”, jelenségről.
Számomra teljesen elfogadható, hogy a férfiak 90%-a (ennyi szépítést még kibírunk) néz pornófilmet. A korábbi generációnak túl sok egyéb esélye nem is volt a tájékozódásra, így aztán a német alámondásos felnőtt filmeken szocializálódtak. A mostani nemzedék szerencsésebb, már az általános suliban szexuálpszichológus érkezik elmondani, amit tényleg el kell. A felvilágosítás pedig hála az égnek már nem korlátozódik a fizikai részletekre, kitér mindarra, amitől a szexből minőségi együttlét lehet.
Nyilván függ a tudatosságtól, a fogyasztási szokásoktól és még kismillió mástól, de a pornóval mégis van némi probléma, legalábbis az én világomban. (Itt most nem térnék ki az aberrált vagy agresszív szexuális viselkedés normálisnak mutatására és egyéb szörnyűségekre.)
Leginkább a félrevezetés. A Nő otthon a nappaliban ugyanis merőben különbözik a képernyőn automatikusan élvező, nyögdécselő, tökéletes idomokkal rendelkező, gombnyomásra feltárulkozó, naphosszat szexi alsóneműkben grasszáló „sztároktól”.
A Nő bonyolult egy szerkezet – szerencsére. Van például lelke, saját tempója, gyönyörű egyedi teste, önálló fantáziája, kíváncsisága, mélysége, intimitása, bátorsága nemet mondani arra amire nem vágyik, stílusa, sőt egyre inkább elvárása is. Méghozzá arra, hogy testének-lelkének igényeit a párja figyelembe vegye az ágyban, hogy tisztelje, szentelje neki a teljes figyelmét, merjen önátadással jelen lenni és hasonló „elvont” dolgok.
A helyzet az, hogy az ilyen Nő gombnyomásra leginkább semmit sem csinál, de tutira nem élvez.
Hatalmas csalódást érezhet így aztán a Férfi, aki mindezt nem tudja, nem érti meg a maga teljességében, csak nekilát, mint tót az anyjának. A Nők (minden túlzást mellőzve) felemelkedésben vannak. Öntudatukra, belső szépségükre, saját erejükre, adottságaikra ébrednek. Ennek fényében egyre kevesebb örömre számíthat az a Férfi, aki még mindig elhiszi, hogy érzékenység, fejlődésre való hajlam és őszinteség nélkül gyönyört talál egy igazi Nő karjaiban.
A Nő, ahogy érik, úgy érzi meg egyre inkább saját erejét, érti meg a tökéletlenségében rejtőző tökéletességet, meri megmutatni, ki is valójában. Vagyis míg huszonévesen esetleg könnyen futott a könnyű pálya felé, az idő előre haladtával egyre nagyobb körültekintéssel választ magának partnert, a bármihez is. Másrészt, a Nők jelentős részének időre van szüksége, hogy szirénné színesedjen egy együttlét előtt. Idő kell a testének és a lelkének, hogy a vacsorafőzés, takarítás, gyerekaltatás után megmerítkezzen magában, rácsatlakozzon a forrására, élvezze a saját erejét, aztán adni és kapni, kapcsolódni vágyjon.
Erre persze jön is a válasz, de igenis van, hogy vadmacskaként tör elő a vágy, megállíthatatlanul, égetve és akkor…akkor éppen az van. Hozzátartozik a változó, hullámzó létformánkhoz ez az énünk is. Mégis, a pornófilmek gombnyomásos valósága igen távol áll az igazi nő Élvezetétől.
A mai idők Férfija előtt meglehetősen új kihívások állnak így aztán ezen a téren is. Olyan részüket kellene megismerniük, megmutatniuk majd megosztaniuk magukból, amiről a korábbi idők hímjei talán nem is tudtak. Cserébe viszont olyan élményben lehet részük, ami messze túlmutat egy kiadós baszáson.
Azt gondolom, nekünk Nőknek, igen nagy felelősségünk van ebben a témában is. A mi feladatunk elvezetni a Férfit hangoltabb, finomabb, őserővel működő saját minőségéhez. Nekünk kell támogatni a saját maga felé vezető úton úgy, hogy közben ne veszítsük el önmagunkat. A mi kihívásunk, hogy a szexet valami magasabb felé emeljük. De tény, megfelelő, nyitott partner nélkül, mint mindenben, ebben az utazásban is magányosak maradhatunk.
