Tudom, hogy a téma pillekönnyű, legalábbis első cipelésre, de muszáj megírnom. A női táskákról lenne szó, vagyis inkább, mégiscsak, már megint, Rólunk, nőkről.
Nem tartom magam különösképpen megalománnak, úgy hiszem, inkább csak praktikai okokból történt, hogy azon kaptam magam, mind nagyobb batyut cipelek. Amikor Soma megszületett vált igazán indokolttá a „bőrönd”, hiszen, mint tudjuk, a legkisebbeknek van szükségük a legtöbb nélkülözhetetlen holmira. De a gyerek tagadhatatlanul egyre csak nőtt, rajtam meg rajtam maradt a megszokott súly. Szépen lassan részemmé vált a nélkülözhetetlen holmik tömege, hordtam, cipeltem magammal a cuccokat, kellő meggyőződéssel és annál is fájóbb bal vállal. A minap ültem a villamoson, – ha tehetem máig ezt a közlekedési formát választom, a legjobb, ha az ember szemlélődős üzemmódra vágyik -, szóval ültem ott és bazi nagy köd volt, semmit sem láttam. Kényszerűen belepillantottam az ölemben szétterülő zsákra. És turkálni kezdtem. Később csoportosítani, az egyik fakkba azokat a cuccokat, amik nem feltétlenül szükségesek, a másikba az elengedhetetleneket. Jól megógtammógtam a dolgot, alaposan és szigorúan mérlegeltem, volt időm a Blahától a Moszkva térig. Nos, a végén mulatságos végeredményt kaptam. Telefon, kulcs, pénz, személyik, lakcímkártyák, két zsebkendő és…kész. Ez volt a jobb oldal. A fentiek száz százalékát tudtam elhelyezni éppen rajtam lévő kabátom zsebeiben.
Másnap táska nélkül indultam el otthonról. Marhára hülyén hangzik, de félig pucérnak éreztem magam… továbbá végtelenül könnyűnek, két aktív kézzel megáldottnak, egyenes vállúnak és valami abszurd értelemben szabadnak. Meglehetősen forgolódik a gyomrom a belemagyarázós kísérletektől, ezért is inkább csak annyit írok, ha tehetitek, próbáljátok ki!
7 hozzászólás
Hehe, jelentem kipróbáltam! Az elmúlt évben többször is:-) Ha csak tehetem táska nélkül indulok útnak. A nyár esti partizásokon kezdődött….utáltam úgy táncolni hogy táska lóg a vállamon. És úgy is, hogy tánc közben folyton pillogok, lesek az asztalnál hagyott batyura. Így általában csak pénzt és telefont (később már azt sem mert túl nagy)vittem. És azóta valahogy így maradtam:-)
Hehe, jelentem kipróbáltam! Az elmúlt évben többször is:-) Ha csak tehetem táska nélkül indulok útnak. A nyár esti partizásokon kezdődött….utáltam úgy táncolni hogy táska lóg a vállamon. És úgy is, hogy tánc közben folyton pillogok, lesek az asztalnál hagyott batyura. Így általában csak pénzt és telefont (később már azt sem mert túl nagy)vittem. És azóta valahogy így maradtam:-)
Csak battyogok utánad:)
Ha nem muszáj gyerekkel sem viszek sok dolgot, kettő mellett rájöttem, hogy ha mindkettőnek viszek magammal ezt-azt, akkor tuti bevásárolni sincs hova, és még a gyerekek kezét sem tudom megfogni 🙂
Ha nem muszáj gyerekkel sem viszek sok dolgot, kettő mellett rájöttem, hogy ha mindkettőnek viszek magammal ezt-azt, akkor tuti bevásárolni sincs hova, és még a gyerekek kezét sem tudom megfogni 🙂
Most már én sem…kis fáziskésésben vagyok, de sebaj:)
Most már én sem…kis fáziskésésben vagyok, de sebaj:)