Ketten

 

-Ne haragudjon, őszintén mondom, hogy erre nem számítottam!

-Hogy hanyatt esek?

-Nos, igen.

-Megkérdezhetem, hogy mire számított, miután megkért, hogy foglaljak helyet, dőljek kényelmesen hátra és csodáljam a kilátást, amíg ön megérkezik a kávéval?

-Nem tudom, mit mondhatnék. Ön olyan hátranézős típusnak tűnt.

-Mikor?

-A cikkei alapján…

-Nézze, ha az ember háborús tudósító, ráadásul nő, akkor valóban gyakran néz maga mögé. De megesik, hogy megbízom valakiben.

-Ha szabad megjegyeznem, ez igen helytelen.

-Na ne mondja!

-Röstellem.

-Mit? Hogy a széknek nem volt támlája vagy hogy az emberiséggel szembeni általános bizalmatlanságra bíztat?

-Az utóbbit. Az előzőért kiengesztelem.

-Mégis hogyan gondolja?

-Fogalmam sincs, mondja meg ön!
-Nos. Megtenné, hogy mellé ül ennek a széknek?

-Természetesen örömmel megtenném, de tekintettel arra, hogy két kávé van a tálcámon, el kell mondanom, hogy ezért vélhetőleg kirúgnak.

-És az számít?

-Tudja hogy van…

-Amúgy mi a csudának hozott két kávét?Én egyet kértem.

-Gondoltam megisszuk.

-Aha. És azért nem rúgják ki?

-De, természetesen igen.

-Megengedi, hogy ne értsem?

-Megtisztel vele.

-Maga bolond?

-Leginkább pincér vagyok. Legalábbis egyelőre.

-Amíg ki nem rúgatom.

-Ahogy mondja.

-Ugye nem bánja, szeretném látni, ahogy seggreül.

-Megértem.

-Nos?

-Kölcsönadná a kabátját?

-Nem hiszem. Amúgy sem érne vele sokat, nem valami puha egy darab.

-Nem is azért kérném.

-Rögtön gondoltam. Mégis minek?

-Ha egy híresség kabátjában esek fenékre, az bizalmi kapcsolatot feltételezne.

-Úgy hiszi, akkor nem rúgnák ki?

-Ebben bízom.

-Volt már hasonlóra példa?

-Hogy őszinte legyek, soha.

-Maga tetszik nekem, egészen biztos, hogy nem normális.

-Szabad lesz?

-Persze vegye csak föl.

-Szép darab, ha megjegyezhetem.

-A volt férjemtől kaptam. Bátran öntse csak rá a kávét.

-Azt inkább nem, tudja az előmenetelem…

-Persze, persze.

-Erre a székre gondolt?

-Egészen pontosan.

-Lehet még egy kérdésem?

-Ki vele!

-Később megvárhatom kint?

-Miért előtte hol lesz?

-Tudja, ha most mellé ülök a jelölt széknek, nagyjából fix, hogy kirúgnak. Persze számíthat a kabát, de biztosra nem mehetünk. Akkor pedig tizenöt percen belül el kell hagynom a kávézót. Gyanítom, ön addigra nem végez.

– Egy kávéval?

-Kettővel.

-De én csak egyet kértem!

-Ez igaz, de ha most ezt a kettőt magamra öntöm, a kollégám rögvest hoz majd önnek még kettőt. Nem volna szép dolog visszautasítania.

-Igaza van.

-Sajnálom.

-Ne azt sajnálja, hanem hogy hanyatt estem.

-Sajnálom, de ezt nem tudom sajnálni. Igazán szépen csinálta. Sikkesen.

-Köszönöm.

-Nem mondanám, ha nem így lenne.

-Tényleg?

-Ennyire már ismerhet.

-Igaza van.

-Múlt héten egy fiatal hölgy esett hanyatt és komolyan mondom, hogy egyáltalán nem volt szép. A lábaival összevissza kalimpált és a terítőt is magával rántotta. Rossz volt nézni.

-El tudom képzelni.

-De ön szépen csinálta.

-Zavarba hoz.

-Csak őszinte vagyok.

-Tudja mit, megvárhat kint.

– Ezt reméltem.

-Na üljön le!

-Természetesen.

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar