-Ne haragudjon, őszintén mondom, hogy erre nem számítottam!
-Hogy hanyatt esek?
-Nos, igen.
-Megkérdezhetem, hogy mire számított, miután megkért, hogy foglaljak helyet, dőljek kényelmesen hátra és csodáljam a kilátást, amíg ön megérkezik a kávéval?
-Nem tudom, mit mondhatnék. Ön olyan hátranézős típusnak tűnt.
-Mikor?
-A cikkei alapján…
-Nézze, ha az ember háborús tudósító, ráadásul nő, akkor valóban gyakran néz maga mögé. De megesik, hogy megbízom valakiben.
-Ha szabad megjegyeznem, ez igen helytelen.
-Na ne mondja!
-Röstellem.
-Mit? Hogy a széknek nem volt támlája vagy hogy az emberiséggel szembeni általános bizalmatlanságra bíztat?
-Az utóbbit. Az előzőért kiengesztelem.
-Mégis hogyan gondolja?
-Fogalmam sincs, mondja meg ön!
-Nos. Megtenné, hogy mellé ül ennek a széknek?
-Természetesen örömmel megtenném, de tekintettel arra, hogy két kávé van a tálcámon, el kell mondanom, hogy ezért vélhetőleg kirúgnak.
-És az számít?
-Tudja hogy van…
-Amúgy mi a csudának hozott két kávét?Én egyet kértem.
-Gondoltam megisszuk.
-Aha. És azért nem rúgják ki?
-De, természetesen igen.
-Megengedi, hogy ne értsem?
-Megtisztel vele.
-Maga bolond?
-Leginkább pincér vagyok. Legalábbis egyelőre.
-Amíg ki nem rúgatom.
-Ahogy mondja.
-Ugye nem bánja, szeretném látni, ahogy seggreül.
-Megértem.
-Nos?
-Kölcsönadná a kabátját?
-Nem hiszem. Amúgy sem érne vele sokat, nem valami puha egy darab.
-Nem is azért kérném.
-Rögtön gondoltam. Mégis minek?
-Ha egy híresség kabátjában esek fenékre, az bizalmi kapcsolatot feltételezne.
-Úgy hiszi, akkor nem rúgnák ki?
-Ebben bízom.
-Volt már hasonlóra példa?
-Hogy őszinte legyek, soha.
-Maga tetszik nekem, egészen biztos, hogy nem normális.
-Szabad lesz?
-Persze vegye csak föl.
-Szép darab, ha megjegyezhetem.
-A volt férjemtől kaptam. Bátran öntse csak rá a kávét.
-Azt inkább nem, tudja az előmenetelem…
-Persze, persze.
-Erre a székre gondolt?
-Egészen pontosan.
-Lehet még egy kérdésem?
-Ki vele!
-Később megvárhatom kint?
-Miért előtte hol lesz?
-Tudja, ha most mellé ülök a jelölt széknek, nagyjából fix, hogy kirúgnak. Persze számíthat a kabát, de biztosra nem mehetünk. Akkor pedig tizenöt percen belül el kell hagynom a kávézót. Gyanítom, ön addigra nem végez.
– Egy kávéval?
-Kettővel.
-De én csak egyet kértem!
-Ez igaz, de ha most ezt a kettőt magamra öntöm, a kollégám rögvest hoz majd önnek még kettőt. Nem volna szép dolog visszautasítania.
-Igaza van.
-Sajnálom.
-Ne azt sajnálja, hanem hogy hanyatt estem.
-Sajnálom, de ezt nem tudom sajnálni. Igazán szépen csinálta. Sikkesen.
-Köszönöm.
-Nem mondanám, ha nem így lenne.
-Tényleg?
-Ennyire már ismerhet.
-Igaza van.
-Múlt héten egy fiatal hölgy esett hanyatt és komolyan mondom, hogy egyáltalán nem volt szép. A lábaival összevissza kalimpált és a terítőt is magával rántotta. Rossz volt nézni.
-El tudom képzelni.
-De ön szépen csinálta.
-Zavarba hoz.
-Csak őszinte vagyok.
-Tudja mit, megvárhat kint.
– Ezt reméltem.
-Na üljön le!
-Természetesen.
