Te jó ég, mennyit ordítottam ezt egy cseppel fiatalabb koromban, a tömeg közepén, gátlástalanul, teli torokból. Abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt, hogy gyilkos hangom van, mert a többi gyilkos hangúval összerezegve, az egész valahogy harmóniává alakult. Azóta lefolyt némi víz itt-ott, az éneklésem továbbra sem indokolja a tehetséggondozást (totál kár lenne belém), viszont hozzászoktam a daloláshoz. Talán mert a Kicsi szereti. Megbirkóztam a gondolattal, hogy sosem fogja megtudni, hogy hangzik tisztán a Sunsili, Munsili című házi klasszikus, mi énekelünk. Sőt, szívesen ordítunk a Naggyal a lehúzott kocsiablakoknál vagy a Férjemmel valami régi gagyi nótát. Hiszen az éneklés ősi, hangulatjavító, tisztító, élvezeti műfaj – ezt mindenki tudja.
Programajánlós
Ha családban vagytok otthon: Találjatok egy dalt, amit megtanítotok az ifjúságnak, valamit, ami azon időből származik, amikor még gondolat sem volt. Izgalmas érzelmi egyveleget eredményez a nosztalgia, a jelen, a jövő ahogy hangokon át csendül.
Ha párral vagy otthon: még az is lehet, hogy sosem énekeltetek közösen? Épp itt az ideje. Dúdolni lehet egy pohár bor után vagy ültetés közben, a tésztagyúráskor vagy éppen a kádban. A hangod nagyon is hozzád tartozó, jellemző egy valami, ismerjétek meg egymást ezen a módon is!
Ha egyedül vagy otthon: éppen ideje ismerkedni a saját hangoddal. Ez olyasmi, ami mindig kéznél van, ami feltölt, vigasztal vagy bátorít attól függően, milyen nótát választasz. Dalolj magadnak, őszintén, szeretettel!
