Talán különösen hangzik, de igaz. Akkor is, ha a párod szájából hangzik el. És akkor is, ha a Tiédből.
A lelkünknek (és hozzá kapcsolódva a testünknek is amúgy) ugyanis általános „állapota” van. A nyitottság egy minőség, ami belengi az aurádat, ami átszivárog a bőrödön, amit a lelked sugároz. Ebből következően nincs olyan, hogy feléd nyitott vagyok, felé meg nem! Aki rá sem néz másra, az vagy zárt (mindenki felé) vagy nagyon sokszor rendkívül fél, mégpedig saját magától. Attól, hogy a nyitottságán keresztül megérinti majd valaki más, aki nem a párja. Nem tudja, mit kezdjen vele, ha ez mégis megtörténik.
Ha jót akarsz magadnak, nézz rá másra is. Engedd, hogy megérintsen, akár a kellemes szellő, ami az utadon elér. Közben pedig emlékezz rá, hogy mindig van lehetőséged dönteni. Finoman belesimulni a szélbe és hagyni, hogy röpítsen, vagy mosolyogva szilárdan tartani az irányt, megköszönve mindazt, amivel útközben találkoztál.
(Ha tetszett a bejegyzés és úgy gondolod, másnak is hasznos lehet, oszd meg bátran.)
