Egy másik rend

A férjem többet dolgozik, mint valaha, így aztán újfajta rend és rutin alakult az éltünkben az utóbbi hónapokban. Itt van ugye a Kicsi meg a Nagy, köztük meg az a tíz év, ami állítólag ellehetetleníti a közös Jót. Legalábbis engem körös-körül ezzel fenyegettek.

Viszont azt hiszem, az én két kölköm ezt anno máshogy tárgyalta le, mert igen nagy békében és olykor átható boldogságban telnek a napok. Apró rutinokból építkezünk, nincs nagy meglepi, de kiszámíthatatlanság sincs.

Egyértelmű, ahogy suli után fél6-ig Pandóráé a figyelem, hozzá melegítjük a fürdőszobát a pancsoláshoz, a vizet minden este a Nagy készíti alapos gonddal. Neki szól a mese, amit tegnap Soma éppen a szélről költött. Egymásba font tekintettel, pislákoló gyertya mellett mondta a négyhónapos Kicsinek. Aztán Pandórának feloltjuk a sólámpát, megpusziljuk a szép fejét és megy kirándulni álomvilágba. Akkor Somával csinálunk valamit. Sárkánybunkert tervezünk vagy háromfűszeres kenyérkockát gyártunk, ajándékot rajzolunk vagy Álommanó levelet írunk, szétröhögjük magunkat valami nagyon hülyeségen vagy megváltjuk ismét a világot, esetleg végiglapozzuk a szakácskönyvet, mert Soma a szép kajákat szereti. Valamit, ami együtt, itt és most levős, még ha rövid is. Összeülünk a nagy asztalhoz, ő vacsizik, mesél-mesélek. Nem faggatva, csak ami jólesik, lassú tempóban. Utána választunk egyet a kagylócsokiból, mindig a legszebb formájút. Fürdőszoba, 10 perc főzőműsor vagy valami ismeretterjesztő, netán egy félbugyuta Ne próbáld ki otthon!. És mese az ágyban, az ő sólámpájánál, szagos könyvből, mécsesláng festette falak között. Összebújunk, mert a Nagy ilyenkor még kicsi.

Amikor kijövök a szobából papírvékony rétegem tart lábon, tekintve hogy fél3-kor kelek. Hiányzik a férjem. Sajog a tagjaim jelentős része. Egyetlen logikus gondolatom sincs. Szeretném, ha máshogy lenne, ha közös lenne a vacsi, a fürdés, a mese. De van bennem valami ami azt súgja, nem lenne jó a hiánnyal elrontani ezt az amúgy kerek estét. Hiszen lesz ez még máshogy is és lássuk be, most így van egészen jól.

 

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar