Kezdőlap Uncategorized Kapcsolatosdi

Kapcsolatosdi

Somogyi Eszter
77 megtekintés

Nagyon sokféle kapcsolati problémával találkozunk mostanság Szabival. Baráti-ismerősi körben éppúgy feljön a téma, mint a hozzánk fordulók meséiben. A tutiról természetesen továbbra sincsen fogalmunk – akinek van, az mindenképpen súgja tovább felénk is -, az viszont feltűnt nekünk, hogy számtalan nehéz helyzetben ott akadnak el a párok, ahol nem is tudják, valójában mit szeretnének.

Amikor Szabival találkoztunk, az első mondat elhangzása előtt tudtuk, hogy mi együtt leszünk. Az első naptól kezdve együtt élünk. A harmadikon pedig Szabi elmondta, hogy családot és gyerkőcöt szeretne velem. Én igent mondtam minderre és azóta ez alapján élünk. Nincsen tündérmese, egymáson fenjük a karmainkat, vájunk és gyógyítunk, de összességében érezzük, hogy a saját utunkon senki mással nem juthatnánk éppen messzebbre, a határainkon túlra. És ez a lényeg. Tisztában vagyunk a lehetőséggel, hogy bármikor hozhatunk más döntést, de amíg ezt nem tesszük, addig igenis az együtt az egyértelmű, az értelmezési keret, ebbe toloncoljuk be a vágyainkat, ezt tologatjuk, bővítjük. (A közös család, a közös fedél, a közös cég nem értelmezési keret. Ahogyan a megszokás, vagy a fentiek össztartó nyomása sem. A döntés szabad akaratból történhet. )

Mi úgy látjuk, hogy sokszor az elköteleződés hiányzik vagy inog. Bár kimondatlanul, de mégis úgy hangzik a mondat, ha ezt meg tudjuk oldani, akkor együtt maradunk. Nem úgy, hogy ezt most megoldjuk ezeken a kereteken belül, aztán majd pihent és tiszta aggyal, békés szívvel döntünk a hogyantovábbról. Holott ha a cél és a keret tiszta, a megoldás felfedezése szinte elkerülhetetlen.

(Ha úgy gondolod, esetleg másnak is jól jönnének most ezek a sorok, oszd meg bátran.)

Érdekelhet még

Szólj hozzá!