Kezdőlap Uncategorized A hála jó cucc

A hála jó cucc

Somogyi Eszter
124 megtekintés

 

Sohasem szabad természetesként kezelni, ami van, tudjuk ezt mindannyian, mégis fiatalkori szenilitásban szenvedünk olykor. Pedig a hála jó cucc, mondhatni meghálálja magát, ha teret adunk neki a saját érzéseink között.

Én például egész életemben arra vágytam, ami már egy ideje Van.

Az van ugyanis, hogy a Párommal egy ügyet viszünk, amiért minden nap őszinte lelkesedéssel állunk neki tenni. Amiről szeretünk beszélgetni, amiről hisszük, hogy többeket is emel. És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy éppen Sansz programot szervezünk, tartunk, vagy a Dunakavicsban kávét főzök, mert úgy hozta a délután. De mindez csak egy dolog. A lényeg az idő, ami ugyan relatív, de annyi egészen biztosan objektív a saját valóságomban, hogy nem mindegy kivel, mivel töltöm. Számomra éppen ezért hatalmas ajándék, hogy a családommal vagyok, amikor csak szeretnék. Hogy Együtt lehetek a fiammal, amikor csak az ő iskolai időbeosztása engedi. És hogy ha úgy van, szívesen jön és segít nekünk a maga 9 évével. Hogy ugyanazt a lelkesedést látom a szemében, ha örömtáncolni lehet vagy csendkurzusozni, ami a miénkben csillog. És hogy megérhettem, hogy mondjuk egy mostani hétvégi rendezvényünk idején, a Kavics irodájában süppedhettünk, válthattuk egymást a munkában, úgy hogy az apró helyiségben velünk volt Szabi nagylánya, veje és unokája, no meg a három kutya, és persze néhány barát. Hogy nekünk ez a „munka”. Hogy minden nap látom, ami alakul, változik fejlődik bennünk, körülöttünk.

 

Sokan azt mondják, tutira nem vagyunk normálisak, hogy tegnap még egy új családtagot hoztunk haza, – Rozi a héthetes németjuhász kiskutya a legújabb szerzeményünk. De én azt látom, hogy a rendszer így van a helyén, hogy a másik két eb pillanatok alatt rendezte át a teret és alkotta meg az új falka-harmóniát, immáron hármasban.

 

Azt gondolom, igen létezik sors, szerencse és adottság. De alapvetően mi döntünk arról, hogy kinek, minek szenteljük a figyelmünket, energiánkat, időnket. Nem osztanék észt, mert a legnagyobb hülyeségnek tartom. De azon mindannyiunknak érdemes időnként elgondolkoznia, hogy úgy él-e, ahogy mindig is szeretett volna. Nehéz szembesülés, ha nagyon más lett az irány, de mindig van mit tenni, mindig van új reggel, ami éppen változtatásra, döntésre való. A lényeg az lenne, hogy ha már látjuk, hogy hol van az elcsúszás, ne tojjunk be nagyon. Ha elindultunk, az Élet már segít.

 

 

Érdekelhet még

Szólj hozzá!