Kezdőlap Egyéb Élet a határon is túl

Élet a határon is túl

Somogyi Eszter
1 megtekintés

Tappancsra egy farakás mögött, a betonon találtunk. Este volt, -12 fok, sírt, reszketett, állítólag hetek óta. Behívtuk magunkhoz.
Ez éppen Szilveszter előtti éjszaka történt Tállyán, egy kisfaluban, Miskolc mellett. Az eredeti csilivili szobánkban elromlott a fűtés, így kerültünk a cselédlakba, az udvar, valamint Tappancs mellé. A kutya alig kapott levegőt, hörgött, reszketett, óránként pánikrohamot kapott, alig állt fel, amikor éjszaka behoztuk. Szürkehályog ül mindkét szemén, foltokat lát, valamicskét hall, a fal mellett közlekedik bizonytalanul.
Tappancs három napja és éjszakája él velünk, már nincsenek rohamai, ma este gyógyszert is kap majd. 12-14 éves. Ha muszáj, járkál, amúgy pedig mindennek igazán örül.
Először csak azt éreztük, hogy otthagyni, az nem alternatíva. Aztán azt, hogy jót tettünk, szinte biztosan – ha két napra mentettük meg, hát annyira. Azért azt reméljük, több van hátra.
Reggel óta pedig azt érzem, hogy boldog vagyok vele. Kifejezetten, konkrétan boldog.
Ez a kutya senkit sem „zavar”, és tényleg, de valóban mindennek örül. Bújik, löki a kezünket, hogy simogassuk. Sokat alszik…és örül. Imádnivaló.
Az orvos chipet talált rajta, felhívtuk a néhai gazdiját, aki két éve jelentette az eltűnését. Tappancs, eredeti nevén Bobbi ( de tökmindegy, mert nem hallja ha szólítjuk), Miskolcon  kóborolt egy nagycsaládhoz. Boldogan éltek. Egészen addig, amíg a család szét nem esett, ezzel pedig a kutya is átváltozott. Kóborolni kezdett. Verekedni a szomszéd kutyákkal. Csirkéket szedni a környékből. Sérülten járt haza és újra elment… az asszony, aki akkor a gazdája volt, egy napon föladta, nem kereste tovább. Ez éppen két éve történt.
Ma ha nézem Tappancsot (nekünk már tutira az marad), nyoma sincs a néhai rock-korszaknak. Igaz, a kocsiban még levadászta a félig bontott kekszet és a lakásban fél perc után az ágytakaró kellős közepéig valahogy csak felugrott, a tekintete többnyire mégis inkább megtört.  Öreg harcos, de nem hülye. Biztosan tudja, hogy elég volt a kóborlásból. Én is azt érzem. És hogy jó, hogy megérkezett.
Ha tetszett a fenti szösszenet vagy szívesen beszélgetnél róla, esetleg érdekelnek az aktuális események, csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

Érdekelhet még

Szólj hozzá!