Kezdőlap Egyéb Semmi extra

Semmi extra

Somogyi Eszter
4 megtekintés

A minap olvasom egy neves női lapban a tehetséges tévés személyiséggel készült interjút.

A hölgy meséli, hogy nem kell aggódni, a gyerek születése megváltoztat ugyan ezt-azt, de nincs nagy vész, ő sem hagyta abba a munkát, ívelt tovább a karrierje. A gyermeket kell csak jól szoktatni, hogy bárhol elaludjon, ne nyűgösködjön, még véletlenül se zavarja meg a felnőtt már bevett életformáját. A szigor fontos,  így látta ő is otthon. Tovább mesél. Nagy szerencseként említi, hogy életének szerves része lehet a mozgás,  igaz csak lovagolni, úszni és futni szokott. Házikedvencként kutyát tart, mert állatbarát, a kicsikét természetesen maga sétáltatja. Tizennégy éves kora óta ismeri a férjét, akivel millió éve boldog házasságban él. Utóbbi nem is csoda, hiszen még a gyermekük születése után is különös figyelmet fordított a kapcsolatuk ápolására, így érthető az őket körbeölelő mindennapi harmónia. Estéit a tévézés köti le, rengeteget dolgozik, de meg is van az eredménye. Napközben hobbiként szívesen kertészkedik, egyebek mellett paprikát és borsót termeszt, gyümölcsfákat nevel. Mondani sem kell, hogy saját szavaival élve „nemzetközi konyhát vezet”, amiben a távol-keleti ízek mellett a mediterrán különlegességek is mindennapinak számítanak…Nagyjából ennyi.

Csendes komment a margón:Valami naiv módon azt hittem, ha mi nők végre elvergődünk a saját határunkig és toporogva, de immáron érzelemmentesen mustráljuk a legkülönbözőbb irányból érkező, photoshop kerekítette műanyagidomokat, a nehezén túl vagyunk. A fenti példa azonban hűen tükrözi, hogy nekünk semmi sem elég. Állítom, hogy férfitársaink csak kullognak a női maximalizmus, később a tökéletlenségből fakadó gátláshalmaz, majd a depressziónk nyomában. Bizony, mi adjuk a sorvezetőt, vesszük a krémeket, nyögünk a mérlegen állva, mesélünk a szomszéd nőjének minimum a mellműtétjéről, sóvárgunk egy olyan forró naci és persze egy olyan fenék után…és próbáljuk beletolni a huszonnégybe a hetven órát, teljesíteni minden fronton, anya, feleség, öntudatos önálló nő, majd öntudatos nőnemű férfi szerepben, ahogy az fentebb  írva vagyon. Nem merünk ülni a fotelben, erőteljesen tenni a semmit vagy három percig, ez tisztán látszik. Imádjuk a sablonjainkat, majdnem ingyen, a nyugalmunk és az ép eszünk árán vettük őket. Megérte.

Bizonyos szempontból, csak azt tudom remélni, hogy az említett lapot férfiak, még inkább házas férfiak, nem olvassák.

Egy egészen másik, fent említett szempontból, pedig azt, hogy nők sem.

 

Érdekelhet még

Szólj hozzá!