Hosszú séta

Nagyon félt, csak ezt láttam a szemén. Tekintete a mélységre tapadt, megfontolta a legapróbb mozdulatot is. Dagadt keze meg-megbicsaklott a boton. Mindenki sietett, nem rosszból mondom, ők sem rosszból rohantak, láttam a léptükön, a szájuk remegésén. Az idős nő a negyedik lépcsőfoknál időzött, vissza-vissza nézett, maga sem tudta, hogyan jutott el odáig. Megfogtam a nyirkos karját,  hálás mosolyt küldött,felszállt a boltból a kenyérillat, azt szívtuk, aztán koncentrált tovább. Minden lépésbe beleadta az összes erejét, felhasználta az egyensúlyozásról tanult valamennyi trükkjét. Lassan ereszkedtünk, közben az állán tátongó sebről mesélt, itt szerezte másfél hete. Aztán csak szuszogott, ősz haja a tarkójára tapadt. Eltelt valamennyi idő és egyszer csak megérkeztünk. Kérdeztem, hogy most akkor hogyan, de köszönte, kivonta a karját. Totyogott, hű de lassan, de teljesen egyedül éppen amerre ő akart.