Kezdőlap Egyéb Ebéd

Ebéd

Somogyi Eszter
3 megtekintés

Na most az van, hogy sehogyan sem jó. Alaposan lehordtam a fajtánkat a minap, akik gyorséttermi koszton vegetálunk vagy éppen rosszabb esetben neveljük, növeljük gyermekeinket, ellenben az az igazság, hogy a másik lehetőség is elég bumeráng-szerű. Arra gondolok, hogy ma éppen délig zsiványkodik a gyerek az oviban, az így megamaradt nettó két és fél órámba pedig ippeg hogy belefért a vásárlás és az ebédfőzés, amit amúgy szívből rühellek, de persze beletoltam amit lehetett…szívet-lelket, kapkodást, brokkolit, azt az értékes két órát. Viszont simán lehet, hogy hazatér a kis finnyás és ma marhára nem kívánja majd a brokkolit. A bumeráng ez esetben villámsebesen érkezett vissza – ha a holnapi spenótot nem eszi meg, akkor egy napot vesztegelt valahol és csak utána csapott le- alapvetően tökmindegy. Akkor most mi legyen? Mert ugye azt meg szeretem, amikor cuppog és kér még.
Sajnos mindig ugyanoda jutok, mindegy mi a topic…kezdek tapogatózni a sötétben, keresem a határaimat, egyet-egyet ideiglenesen kijelölök, (legszívesebben lepisilném őket, hogy mindenki jól lássa), aztán megkötöm a megköthető kompromisszumokat, később a megköthetetleneket is (azt hiszem, aki minimum egy gyermekkel rendelkezik, ezen már rég nem csodálkozik), végül pedig megkeverem a spenótot, hogy le ne égjen. Közben arra gondolok, hogy holnapután az oviban ebédel majd a kis szerelmem és biztosan finom lesz a rakott karfiol, de ha nem, momentán az sem érdekel, mert én éppen az erdőben leszek és futok egy kört. Persze csak, ha nem kezdi el már reggel, hogy anya, inkább itthon ennék és tudod olyan almás palacsintás kis recsegős autó alakú palacsintásat…ennek a szövegnek pechemre ugyanis még mindig nem tudok ellenállni.

Érdekelhet még

Szólj hozzá!