Tesók

Amikor tegnap a tízéves elsírta magát este az ágyban, csak ölelgetni tudtam. Azt mondta, egyszerűen nem tudja eldönteni, hogy szeresse-e vagy sem, örüljön-e vagy sem a kitesónak, aki immáron 5. hónapja a pocakomban bújik. A félhomályban is láttam az őszinte őrlődést a szemében. Tűnődtem. Aztán azt javasoltam, talán kérdezze meg magától Pandórától – elvégre is ők a tesók.

Soma becsukta a szemeit és nagy gondossággal lépkedte a meditáció bevezető lépéseit…egészen addig amíg megérkezett és beszélgetni tudtak. A kérdéseit magában tette fel a képzeletében előtte álló kislánynak – nekem csak utólag tolmácsolt.

-Nem tudom, eldönteni, hogy szeresselek-e. Te mit gondolsz?
-Jobban örülnék, ha szeretnél engem, de ha nem, azt is elfogadom. Én akkor is szeretlek Téged.

Még egy ideig diskuráltak. Soma hangjában nem volt semmi elhajlás, a válaszokban nem volt semmi smúzoló. A realitás szőtte át ezt a másik világot. Soma azt mondta, megnyugodott. Aztán ajándékokat kezdett küldözgetni Pandórának egy titkos csatornán, amiről én nem nagyon tudhatok semmit, mert az csak rájuk tartozik.

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar