Mikor vagyunk boldogok?

Amikor a gyermekünk testi-lelki jóllétét látjuk, egészségesek vagyunk, a szüleink és a párunk remekül van és mindannyiukkal kiváló a kapcsolatunk, amikor a munkahelyünkön rendben mennek a dolgok, amikor azt és akkor eszünk, iszunk, teszünk, amikor amit éppen kedvünk tartja és legfőképpen a terveinket nem borítja fel semmi. Nem késünk el, nem krepál be a mosógép karácsony előtt, kivételesen nem szól be a családi ebédnél az anyós,  a gyerek időben elalszik és még sorolhatnánk. Őszintén, minderre egy időben mennyi esély van? Márpedig amint valamilyen elképzelésünk (elvárásunk) borul, menten felhagyunk az öröm élésével és fókuszunkat a problémaként definiált dolog megoldására helyezzük.

Vicces-elhasznált mondás, hogy a boldogságot belül kell keresni, nem kívül, egyszerűbb lenne úgy fogalmazni, hogy totál hülyeség a külső körülményekhez képest meghatározni ezt az érzést, szinte feldolgozhatatlan 24 órás kiszolgáltatottság-érzethez vezet ugyanis. Valahol legbelül kéne megtalálni, élni az örömet és ujjongani, amikor azt még kívülről is tetézi valami, olyankor pezsgőt bontani lélekben.

Ha belegondolsz, kegyelmi pillanatnak számít és erősen rögzül, amikor azt mondod, most boldog vagyok. Ez azonban a legtöbbször azt jelenti, minden rendben van körülöttem, így végre boldog és megelégedett lehetek. Milyen végtelenül kevés ez az egész élettartamunkhoz képest? És mennyire más lenne a belső forrásból élni a bőséget, nyugalmat, lelkesedést és hálásan köszönni, fogadni a plusz ajándékokat. Minden megélt pillanatunkban döntünk. Erre kéne emlékeznünk.

(Ha úgy gondolod, másnak is jól jönnének most ezek a sorok, oszd meg bátran!)

Fotó:Pinterest.com

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar