Árnyékban

 

Egy ideje nyűgünk. Nekirohanunk, aztán lepattanunk az évezredes sémáink faláról és enni kezdjük egymást. Nem könnyű ezt megélni, látni a saját esendőségünket ilyen közelről. Hallani a téves, illúzióval átszőtt mondatainkat olykor, és újra csak erőt venni, hogy feloldódjunk abban, ami van, amit szeretünk élni. Azért írok róla, mert a minap valaki azt mondta, nekünk igazán könnyű, hogy ilyen párjai vagyunk egymásnak. Nem könnyű, senkinek sem könnyű. Már csak azért sem, mert mindenki elsősorban is önmagával él együtt. Az elmúlt hónapunk sikere, hogy néha, igaz egyre többször, de még mindig nem elégszer, de nyertünk – magunkkal szemben, egymásért.

Aki azt hiszi, az igazi párkapcsolat olyan mint a sétarepülés, egész életében zuhanni fog, az ideái teréből a hűvös, kemény talajra. Az élet az összes árnyoldalával bontakoztatja ki teljességét, miért lenne ez máshogyan a kapcsolatainkban. Észlelni lehet, hol akadtunk el mi magunk és azt a falat bontani, fúrni, dönteni. Ez válik hasznunkra, ez képes aztán láthatatlan fonalakat bontani és az immáron tisztább térben egymáshoz húzni két embert, jó közel.

A mostani időkben sokat válunk és ehhez igen sok ideológiát is kaptunk. Hogy nagyobb a szabadság, kevesebb ez esetben az ítélkezés, a nő önmagában is képes a mostani rendszerben családot fenntartani, szívesen cseréljük a meglévő tökéletlent, tökéletesnek hitt újra. Én azt gondolom, sok igazság van. De a fentiek közül egyetlen sem segít, amikor elakadunk.

Az segít, ha belátjuk, saját elménk, sémáink, rögzüléseink között kavargunk. Az segít ha belátjuk, a másik is épp ezt teszi. És az segít, ha lehetőleg egymást életben hagyva megpróbálunk a sajátjaink fölé emelkedni és ott találkozni. Megfogni a másik kezét és szusszanni egyet, örülni, ünnepelni, egészen a következő találkozásig a saját korlátainkkal. Erre az egészre pedig úgy tekinteni, mint az emberi mivoltunkkal járó igen természetes megélésre. Ha jól csináljuk, egy apró mosoly ottmarad a szánk szélén.

(Ha úgy érzed, másnak is jól jönne most ez az írás, oszd meg bátran!)

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar