Találkozás

Péntek este 9-kor hívott fel. A hangja kapkodó, elnézést kérő. Hogy ne haragudjak, amiért későn és telefonon és hogy a holnap miatt. Hogy reggel meglehet késni fog, de ő nincs otthon a közlekedésben. Hogy mindenképpen várjuk meg. Hogy értsem meg, még sosem volt a kerületen kívül…és hogy nagyon szeretne eljönni.

Másnap egy délelőttöt töltöttünk együtt. Érdekes társaságban, ahol ott volt Mindenki, akinek éppen ott volt dolga. A 9 éves Fiam éppúgy, ahogy Ő. Mindenki Jelen volt.
Amikor egy óra körül elköszöntünk, csak az igazi hálát éreztem, hogy mindez lehetséges, hogy megtörténhet velem. Hogy ez az életem, amiben mindez benne van.
Hogy ha soha más nem jönne Csendkurzusra, amit ebben a másfél évben adott, rég megérte.

Azt gondolhatjátok, jesszusom, ez mennyire nyálas. De az a nagy helyzet, hogy így van.
Próbáljátok ki bármiben. Együtt lenni, kapcsolódni, adni amit éppen tudsz, jelen lenni, együtt menni, nem vezetni, jófajtán kísérni. Próbáld ki és nem tudod elkerülni a hálát. Vigyorogni fogsz és sűrűn megköszönni…ez van.

(Utóbb kérdeztétek, ezért utóbb ideírom. Igen lesz még Csendkurzus, legközelebb itt és ekkor:
https://www.facebook.com/events/310680036365558/ 
Nemsokára pedig Csend2 is.
Ha úgy gondolod, valakinek jól jöhet körülötted, oszd meg bátran.)

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar