Zúzda

Erős vitáink voltak mostanság. A több munkahely, a vizsgák, a tanfolyamok felhozta érzelmek, az év végi rendezvényhajrá mind rátett egy lapáttal a fáradtságra, szippantotta magába a teret, amiben pedig élni szeretünk.
Szabival sokszor egymásnak feszültünk, keményen, amikor pedig bújni kellett volna, sértődtünk, amin máskor hangosan nevetni szoktunk. Fogyott a türelem, nőtt az ego.

Figyeltem magunkat, ebben a rossz tavalyi levegőben. És arra jöttem rá újra és újra, hogy nincs olyan párkapcsolati titok, amiről hosszú írások, még hosszabb értekezések és még annál is hosszabb élménybeszámolók szólnak.

„Sajnálom, elcsesztem, te meg jó partner voltál benne, ha befejeztük az önsajnálatot, beszéljünk! Szeretlek.”
Az sms pár órán belül innen oda vagy onnan ide mindig megérkezett. Ennyi. Nekünk sok korábbi év kellett hozzá, hogy rájöjjünk, ezekben a fura játékokban nem az nyer, akinek igaza van, hanem aki előbb túl tud lépni önmagán. Legyetek Ti okosabbak!

És még valami.
Ha konfliktus van, a végén őszintén vágyod, hogy belássa, hogy bocsánatot kérjen. De nem akarhatod, hogy bűntudata legyen! Hogy hordozzon egy testileg-lelkileg betegítő érzést az esetetek miatt…ahhoz túlságosan szereted. Ezt ne felejtsd el.

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar