Kitérő

Akkor éreztem, hogy nagyon benne lehetek a buliban, amikor a tegnapi megbeszélésen Bársony Bálint elmondta, a fesztiválra (amit szervezünk) energetikailag jól jönne két ló és én erre még csak el sem pislogtam magam.

Tény, a miértek az utóbbi években nagyon átíródtam bennem. A hogyanok pedig határozottan alakulnak. Az Evernessben végzett munkám során olyan célért dolgozom, amiben teljes valómmal hiszek és ami mellett bárhol bármikor szívesen kiállok. Ami számtalan élménnyel ajándékoz meg. Ennek ellenére tény, hogy időm jelentős részében egy virtuális világhoz „köt”. A minap pedig arra jutottam, hogy mindemellé szeretnék valamit, ami meg máshova. Mondjuk a két kezemhez. Bármelyikben lehet jelen lenni, de az előzőben egy pöttyet nehéz megszabadulni a gondolatoktól. Pedig annál kevés frissítőbb tevékenység létezik.

Aztán tegnap ott ültünk, beszélgettünk a jurtákról, Bálint mesélt egy keveset a hangtálakról, a hangfürdőről. Elképzeltük, ahogy a többszáz ember feloldódik a sátrak körül, a szabad ég alatt. Hogy ez nekünk nagyon jó lesz. Hogy ez nekik nagyon jó lesz. És volt egy pillanat, ahol a munkám virtuális tere eltűnt, emberek jelentek meg a képernyőn teljesen élők, a tér kitárult és ott volt minden, ami kellett. Hangutaztunk egy gyorsat a fejünkben a nyári fesztiválra. Aztán mindenki hazament.

 

 

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar