Vegyünk egy példát,…

Tudjátok, én egy olyan nő vagyok, aki azt érdemli, hogy tisztelettel, elfogadással és igazán szépen beszéljenek vele. Ne mondja már nekem a kedves a vita hevében, hogy aztakurvanénikédet és ne is emelje fel a hangját, pláne ne csapja be a szobaajtót. Legyen már benne annyi önuralom…

Tudjátok, én egy olyan nő vagyok, aki megérdemli, hogy igazi nőként kezeljék, hogy ha már férfi, hát legyen benne olyan fékezhetetlen vágy irántam, hogy minden mozdulatán átsüssön legalább három latin szeretőnyi hév. 

Tudjátok, én egy olyan nő vagyok, aki utálja, amikor a férfi kipattan az autóból és leordítja egy másik ember fejét, még akkor is, ha az közveszélyesen vezetett, mert ne elgyen már ilyen agresszív állat.

Tudjátok, én egy olyan nő vagyok, aki kiküldöm a férfit, amikor éjszaka kintről zajt hallok, hátha valami veszély van, hogy minimum ordítsa le a valaki fejét, és védjen meg minket, de alaposan. 

Tudjátok, én egy olyan nő vagyok, aki amikor ezeket a szavakat leírja, pontosan tudom, hogy a fenti esetekben egyetlen érme két oldaláról, habitusbeli dolgok különféle megnyilvánulásairól beszélünk és tök röhejes, hogy évekig azt kívántam a párjaimtól, hogy skizofrének legyenek, lehetőleg az én szeszélyemnek megfelelő váltásokkal.

Kisbetűs részként pedig természetesen előírtam nekik, hogy próbáljanak meg elfojtások nélkül élni.:)

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar