Rövid – praktikus

Azt látom, kismillió helyen a legkülönbözőbb meditációkat végezzük, csendes nyugalomban, gyertyaláng mellett, nyitott-csukott szemmel, így-úgy. Természetesen én is számtalanszor megidéztem már csikung közben az esőt vagy nadizás közben a napkorongot. Remek érzés!
Mégis, az a helyzet, hogy az élet, amit jelen pillanatban élünk meglehetősen praktikus, tehát időnként igazodhatnánk a keretekhez. Elsősorban a saját érdekünkben.
Vagyis ha reggel kimész és fúj a szél, hogy majd’ leviszi a fejedet, mint ma, egy pillanatig csak megállhatnál arra gondolni, hogy kifújja a rossz gondolatokat…és ki hinné, az is lehet, valami hála-szerű érzettel indul a nap.
Az eső kimoshatja a betegséget vagy a haragot, a napfény feltölthet energiával, a hó lehűtheti a dühöt, felolvaszthatja a rosszallást vagy az irigységet.
Tegyük meg magunknak, hogy együtt élünk, lélegzünk a Földdel, és mindazzal a lehetőséggel, amit napról-napra felkínál nekünk, hogy jobban érezzük magunkat.
Tudom, hogy nem ez a legnépszerűbb, de szerintem legalább olyan spiri kint állni a szélcsengő alatt és elengedni amit éppen lehet, mint steril körülmények között a 21 fokos szobában elképzelni, hogy akkor most fúj…Félre ne értsetek, mindkettő jó. Csak gondolj bele, mire kapsz több sanszot a napodban…élj vele!
Ha tetszett a fenti szösszenet vagy szívesen beszélgetnél róla, esetleg érdekelnek az aktuális események, csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar