Ha szeretsz



Ha szeretsz, látod, hogy nekem jobban fáj a saját tökéletlenségem, mint neked. Megpuszilod az arcom, amikor lefolyik a szemfesték és minden majszos lesz, mert annyira szégyellem magam. És te érted ezt és csak azt bánod, hogy nekem rossz.
Ha szeretsz, olyan szép lehetek, ahogy Te látsz engem. Ez nem tudom, hogy lehet, de egészen így igaz.
Ha szeretsz, azt mondod, majd máskor jobban megy, amikor tényleg elszúrom. És máskor tényleg jobban megy. Vagy egyszer jobban megy majd.
Ha szeretsz, úgy figyelsz rám, mintha bennem lennél, mintha felettem lennél, mintha értem lennél. Nem elfogultan, de nagyon.
Ha szeretsz, nem örülsz a gyengeségemnek, nem élsz vissza vele, nem érzed magad ettől erősebbnek, nem változtat át téged, sem a viszonyunkat. Mellettem állsz.
Ha szeretsz, nem várod el, hogy úgy és attól legyek boldog, ahogy te szeretnéd. Addig szeretsz, amíg boldog nem leszek. És csakis addig amíg boldoggá tesz, hogy szerethetsz engem.
Ha szeretsz, megbocsátasz, amikor eltévedek. Megsimogatod a buksimat és még feljebb emelsz.
Ha szeretsz, mindegy neked hogy melletted vagyok-e.
Ha szeretsz, a nevetésem éppen elég neked. És a sírásom is.
Ha szeretsz, megbízol bennem annyira, hogy magadat adod. Hogy legyen mire válaszolnom.
Ha szeretsz, érzed, hogy mindened szeret. És hogy nem csak engem. Hogy több leszel, mindenki felé. Ha igazán szeretsz, nagyon sokan odaférünk a szívedhez. Ott kucorodunk majd mi sokan és tudjuk, hogy te Szeretsz.

Ha tetszett a fenti szösszenet vagy szívesen beszélgetnél róla, csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar