Na most aztán

Van az a pillanat, ahol elunod magad. A programjaidat, a kétségeidet, a reakcióidat, ahol azt mondod valamivel kapcsolatban, na most volt elég!Magamból.
Van nekem egy örök játszóterem – önbizalom-hiány-meglét-megfelelési kényszer…szóval egy ilyen alaposan nagyra gyúrt gombóc, azt ízlelgetem pár éve különböző kanalakkal.
Ma reggel az erdőbe mentem, mert azt éreztem beszorultam, kevés vagyok, hogy  feloldjam a kétségeket. Tűnődtem és a fák alatt azt láttam, a magabiztosságom abból fakadna, ha az élet folyamatosan visszaigazolná, jó döntéseket hoztam. De bármilyen fájó is, ez pusztán hamis biztonságérzetben ringatna finoman és melegen, hiszen a történéseket relatíve sok általam kontrollálhatatlan tényező is befolyásolja. Így ha ezen az úton keresem a bizalmat magamban, egy valami tutira velem marad: a kétségek és kételyek tömege.
Csűrtem-csavartam és végül az alábbi dolgot köpte a gép:
Alapvetően éppen elég lenne tisztának lenni, hogy a lét kedvére áramolhasson rajtam keresztül, hogy ne akadályozzam a fejlődést, ami mégiscsak nagyban zajlik, én meg mégiscsak kicsi vagyok. És ha ez esetleg menne, a dolgok a helyükre lebegnének odabent. Pusztán ezáltal. Hát nem röhejes? Nincs a dolognak racionális megoldása, csak ez a bizonytalan lebegés, csak ez benne a biztos. És ha bent minden a helyére áramlott, kint már egy pillanat alatt tükröződik, formát ölt a változás.
Ez a gondolat volt velem ma reggel az erdőben, a fák alatt. És mindegy hogy ki mit gondol, amikor az enyém lett, úgy igazán pár percre, észrevettem, hogy jé, egy erdőben vagyok ezerszínű fák között.

Szólj hozzá!

3 hozzászólás : "Na most aztán"

Visszajelzés
avatar
Rendezés:   legújabb | legrégebbi | legnépszerűbb
András Schwenk
Vendég

"tisztának lenni" s vajon ez mi? hogyan lehet ezt?

András Schwenk
Vendég

"tisztának lenni" s vajon ez mi? hogyan lehet ezt?

Somogyi Eszter
Vendég

Te is tudod…:)