Uszkve húszan álltunk, sokan a lépcsőkön, mások a járdán. Mind egy irányba néztünk és mind tudtuk, hogy vagy tíz percig a világon semmi nem fog ott történni. A tekintetek néha egymásba értek, elpárolgott pár unaloműző közhely az időjárásról, de a figyelem valójában töretlen maradt. Mögöttünk valahol egy kiskutya farokcsóválva szaladt át, egy villamosból kiintegetett egy szeplős kétévesforma, odébb súrlódás verte a fülünket, virágláda csúszott az aszfalton. Mi mindannyian erről mit sem tudtuk, az ajtóra meredtünk. Egészen pontosan, egy zárt ajtóra.
Ez egy turkáló előtt történt. De lehetett volna, bárhol máshol is…ahol az emberek zárt ajtókat bámulnak.
2 hozzászólás
…aztán, úgy estefelé, észrevetted, hogy valaki egy szívet rajzolt a "zárt ajtóra"…
…aztán, úgy estefelé, észrevetted, hogy valaki egy szívet rajzolt a "zárt ajtóra"…