Parfüm

Csak úgy ült ott a kocsiban, fecsegtünk. A téma könnyedén libbent be közénk, hiszen maga is pehelysúlyú.

Egy délelőttön történt, hogy eltört a parfümje. Az, ami az övé volt és egy kicsit ő meg a kölnié. Az üveg szanaszét gurult, a lötty folyt a földön, az erős illat beterítette a fürdőszobát – legalábbis én így képzeltem. Valami ottmaradt a szilánkokkal, egy korszak, egy tükörkép, sok emlék, csak úgy ragadt tőlük a padló. Nézte a csillogó szilánkokat, aztán összesöpört és három hónapig nem történt semmi.

Végre üres a ház. Lassan motoszkál a hiány, helyet csinál az érkezőnek. A lány ül az Internet előtt, bepötyögi az első három betűt, a rendszer már dobja is ki az ismerős weboldalt – egy parfümkereső site-ot. Gépel, pipál, fejben kotyvaszt – pézsma, némi virágillat, és romantikus hangulat, az kell bele. A képernyőn hosszú lista nyílik. Az első tizenkettőnek egyenként rákeres a reklámjára. Lesi a modelleket, csukott szemmel hallgatja az aláfestő zenét, átengedi magán az illat hangulatát, az illatét, amit még sohasem érzett.  Tízre redukál, egymás alá írja őket.  Feláll, fogja a cetlijét, veszi a kabátját. Indul a gyerekekért.

Esős délután van, bemenekül. Határozottan lép a polcokhoz, leemeli a tíz színes üveget. A próbapapírokra már jó előre fölírta a kölnik neveit. Aprókat fúj, aztán kártyaszerűen széttárja a tíz fecnit. Parkolóórát fizet és indul haza. Este előveszi a gyűjteményt, négy illat marad a rostán.

Újra áll a hosszú polcok előtt, kardigánja föltűrve jó magasra. Kicsit szorít. Négy spriccelés – a két csukló és a két alkar egyszerre szagosodik, töményedik tolul az orrába.  Hagyja a pacákat pihenni, hatni, bújni a pórusai közé. Hazamegy.

Este ül az ágy szélén, orra sorra járja a megjelölt helyeket. Vacilál. A jobb és a bal csuklója marad versenyben. Aztán megérez valamit. Egy illat bújik a jobb felkarján. Alig érezni. Csendes, nyugodt, nem tolakszik, üde, romantikus, sejteti a pézsmát…ez az.  Másnap megveszi.

Otthon vizsgálja az üveget. Dísztelen, átlátszó, könnyű, természetes. Sokáig együtt maradnak, egészen amíg az üveg el nem reped…

 

 

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar