Máshova indult, itt landolt írás

Cikkecske

Amikor hét évvel ezelőtt beléptem a tornaterem ajtaján és végigcsináltam a háromórás edzést, egyetlen szó jutott csak eszembe a csikungról: hogy dögunalmas. Aztán az élet úgy hozta, hogy sokkal később, egy autoimmun betegség alapos gyanújával és egy darab bal térddel besétáltam ugyanazon az ajtón és egészen mást láttam. Igaz történet alapján íródott egy igaz történet.

Idén télen eléggé megborult a jól bejáratott kis világom. Túl egy műtéten, némi vértranszfúzión, milliónyi kivizsgálás előtt és után állva, egy autoimmun betegség rögeszméjével (és alapos gyanújával), valamint egy mozgásképtelenre gyulladt jobb térddel kicsit sem gyönyörködtem napi szinten a világ tökéletességében.  Valami kevéske azért maradt az intuíciómból, ami rám is fért így józan ész híján, és úgy döntöttem, újra megnézem magamnak a csikungot. Hogy röviden a tárgyra térjek, azóta pusztán fél év telt el, a világ azonban jelentőset fordult velem. Ha rövid szeretnék értekezni, csak annyit szögeznék le, hogy jelenleg kutya bajom sincsen, mi több, a fiam születése óta érzett ólmos fáradtság is kiolvadt az életemből, pedig a bulinak még nagyon az elején tartok. A dolog persze nem indult olyan egyszerűen…

Amikor e fent említett igazán csekély problémahalmazommal idén télen bekopogtattam a terembe először egy kis meglepetés ért. A kínai shaolin mesterünknek már csak a hűlt helyét találtam, mint megtudtam, pár hónappal azelőtt tért vissza Kínába. Az oktatást legtehetségesebb tanítványa, amúgy magyar élettársa, Maja vette át. Alapvetően kritikus lélek vagyok, de Majára még így sem tudok mit mondani, nagyon rendben van, ezért aztán nem nagyon haboztam, beálltam az igen vegyes korosztályos csapatba.

Szépíteni fölösleges lenne, a kezdeti tapasztalatok egészen hasonlóak voltak a korábbiakhoz, a feldolgozásuk bennem ezúttal mégis máshogy zajlott. Az a pár év, ami alatt megéltem ezt-azt, az a csontig hatoló félelem, ami az utóbbi hónapokban uralta a napjaimat igen tudatmódosító hatásúnak bizonyult. A csí közel sem olyan kellemes partner, mint mondjuk egy svédmasszőr – a gyakorlás első három hónapjában leginkább azt éreztem, hogy megöl. Kutatva sem találtam magamon olyan pontot, ami ne sajgott volna.  A térdem pedig, ami korábban egy tízes skálán mondjuk hatosra fájt, a csikungnak hála felülről súrolta a tízest.  Mozogni alig bírtam. Aztán a helyzet lassan, de biztosan kezdett változni. Először az általános hangulatom javult gyanúsan, az örökös fáradtság  lassan kisétált az életemből. Aztán a  térdem kezdett magához térni, ami amúgy az események fényében teles mértékben megmagyarázhatatlan volt: a csikung legfontosabb energiagyűjtő pozíciója ugyanis egy statikus fa állás, ami kifejezetten térdgyilkos.  Lassan olyan jól lettem, hogy a spiritualitás bármely tevékenységben fellelhető nyomaitól is undorodó férjem gyanakodva nézett. Hazudnék, ha azt mondanám, a csikung mára a kedvenc programom lett, ha választani lehetne, inkább nyomnám a zumbát, de tény, az egészségem és a közérzetem javulása jelenleg elegendő motivációnak tűnik a heti többszöri gyakorlásra.

Azt szokták amúgy mondani, a csikung a legmaterialistább spirituális tudomány. Ez az én nyelvemen és gyakorlati tapasztalatomban annyit tesz, hogy vagyok én, aki mondjuk jár a piacra, cikket ír,   vacsorát főz és vagyok én, aki az edzésen mindenfélét elképzel egy vizualizáció alatt, valamint nyugdíjas tornára emlékeztető mozdulatokat végez. És ez a két én igazán befogadható távolságban van egymástól. A csikung szellemiségében az a jó, hogy nem várja el tőlem, hogy bezúzzam magam  valamilyen hitvilágba, elmerüljek bizonyos fajta eszmékben, vagy módosult tudatállapotban ténferegjek állandó mosollyal a fejemen.  A hétköznapi ember szintjén a mesteri ajánlás igazán egyszerű: oda kell állni és csinálni, tőlünk telhető tökéletességgel. És kész. A többit elvégzi az energia helyettünk. Nem kell hinni, gondolkozni, elemezni. Hogy őszinte legyek, ez a hozzáállás az én elemző, mindig is villámgyors eredményekre fókuszált, csapongó lényemtől alapvetően idegen volt. Régi önmagam minimum a nulladik pillanatban érteni akarta volna, mi miért történik, hogyan működik, mit kell érezni, képzelni, gondolni és persze, hogy mi lesz a következő lépcsőfok. De a csikung ezen a téren is igen jó tanítónak bizonyult. Ha ma lemegyek edzésre, roppant egyszerű forgatókönyvet követek. Alapvetően feldobódom a közeg allűrmentességétől, megtárgyalom a lányokkal a legfontosabb női témákat a fodrásztól a gyereknevelésig, aztán odaállok és csinálom. Arról jelenleg sincsen fogalmam, hogy pontosan mi történik a testemben, de valahogy elengedtem az észérveket, elfogadtam, hogy a csikung alattomosan hat. Pár hétig nem figyeltem csak oda, és mire észbe kaptam, ott álltam talpig egészségesen, friss pszichével, alapvetően tiszta fejjel. Hogy őszinte legyek, bármeddig gondolkozhatnék, erre úgysem lenne mit mondanom.

 

Bővebb információ. www.csikungkozpont.hu

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar