Sokat gondolkozom azon, mi az ami megosztható, amit egyáltalán érdemes megosztani. Ami esetleg előrébb visz másokat (értsd:megmosolyogtat, elgondolkodtat), de persze leginkább rajtam lök egyet. Aki olvassa ezt a blogot, tudja, hogy a személyessége vitathatatlan, ugyanakkor a sorok mögött mindig van számomra elég hely, ahová bújhatok. A gondolataimból többnyire nyílt titkot csinálok, miközben a magánéletem, a legszorosabb körön belüli események, sosem kerülnek ide. Ez az én komfortzónám. És egyben határaim kijelölője is. A minap kaptam a jó tanácsot, hogy nyissak szélesebb körben. Adjak még meg mást is, kínáljak nagyobb belátást, jobb híján, az életembe. De a népszerűség ezen foka igazán nem vonz. Úgy vélem, a fenti igény kielégítését a józan mértéknél így is sokkal nagyobb felületen szolgálják más fórumok. Köszönöm, akik így is olvasnak.
Éppen ennyi
előző bejegyzés