Meleg van – mondta a férfi és természetes mozdulattal kifordította ingén a fölső gombot. Igaza volt, a pára kiült az ablakra, a hajfesték szaga beépült a levegőbe. A négy nő az üzlet különböző pontjain fölnézett. Aztán a reszelő újra alig hallhatóan sértette a körmöt, a kozmetikából zene indult kifelé, a beszélgetés viszont elakadt a melegfrontnál. A férfi beillesztette ősz fejét a hajmosó tálba és egy pillanatra becsukta a szemét. Halványra szoláriumozott bőre kifeszült a műanyag szorításában, a fehér fürtök még a szemébe lógtak, amikor a víz felcsobogott. Később már nedves hajjal ült, félig elnyelte a fekete fodrászszék, most látszott csak, messze hatvan fölött jár. Akkor került szóba a tea optimális áztatási ideje, a kisugárzás titka, a mozdulat játéka. A férfi nem beszélt sokat és keveset se, egyszerre mindig csak egy nőhöz fordult. A nők lassan megnyugodtak, kihúzták a hátukat és mosolyogni kezdtek. A fürtök már régóta a padlón hevertek, a kölniszag oszlott, amikor az egyikőjük kaján vigyorral újra a melegfrontról kezdett beszélni.
(Ha jóízűt mosolyogtál és örülnél, ha más is ezt tenné, oszd meg bátran a bejegyzést.)
