Félcédula

Kicsit értetlen lettem ma megint, vagy lehet irigy, csak éppen nem tudok róla. Az apropót az adta, hogy több néhai ismerősöm is feltűnt a ködből, az egyik például mesélt erősen gesztikulálva, a másik meg álszerényen, mondták, hogy bizony ők márkát alkottak és ez már valami. Megnéztem, mert olyat még úgysem láttam formálódni, biztosan szaga és íze van a kreativitásnak, a toleranciának, úgy képzeltem, abból lesz a cserebogár és kerül ki végül a profi kezek közül a Valami. Kíváncsi voltam, meg talán irigy, mint említettem, de még mindig nem hinném. És továbbra sem értem…a termék ronda, használhatatlan, a másik fronton meg a gondolat közhelyes és műanyag. De ők ott álltak mellette mellszélességgel és büszkén. Ez a márkaépítés félek, nekem sohasem fog menni. Kicsi vagyok és örök bizonytalan, ezerszer is megkérdőjelező, bárkit bárhogyan elfogadó, igazi határozatlan, aki sohasem árazná be egyetlen gondolatát sem. Meg is mondták, így ezt nem lehet, fel kell lépni, megmutatni, elhitetni, hogy maga vagyok a márka. Csakhogy nekem nincs márkám, töprengésem van, jelenlétem, intuícióm. Mind hasztalan és kalkulálhatatlan, és a maga nemében, apró intim szekciómban megfizethetetlen. Nem lesz enyém ez a világ már megint, de legalább családias hangulatban hüppöghetek, anyázhatok vagy kacaghatok itt a blogon. Hát ez van.

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar