Skála

A férfi a pultra könyökölt, onnan nézett vissza a mellette ácsorgó lányra. A pénztáros hátrament, nem tudta pontosan, akciós-e a magas sarkú cipő, utána kell járjon, mondta, azzal eltűnt vagy tíz percre. Négyen álltunk ott. A férfi sok piercinggel a szemöldökében középkorú lehetett és még mindig kajánul vigyorgott a lányra. – Jó buli lesz, meglátod! – próbálta bíztatni, de az egyre csak harapdálta a szája szélét és hitetlenül bámulta a lábát, ami egyelőre egy magas szárú Puma cipőben pihent. Néha áthelyezte a testsúlyát, ilyenkor a műanyag talp kínzót csikordult a pvc padlón. Mögöttük egy bongyori hajú nő állt bőr táskával a kezében, szép kék szemekkel, ezt pontosan láttam, mert hol idegességében az óráját nézte, hol zavarában a mögötte következőt, vagyis engem. A tekintete félreérthetetlenül közölte, az ott a másik oldalon nem az ő dolga, végre hogy akadt egy szabad délelőttje, köszöni, de nem akarja látni a férfi visszataszító magabiztosságát, nem akarja hallani, ahogy a lány keze matat a pulton, és nem akarja tudni, hogy miért választottak olyan fémmel kivert sarkú cipőt. Nem, ezt mind nem akarja észrevenni, inkább még inkább kihúzza a szép vékony nyakát, bizony jól fog állni a kék ruha szombaton és most már a táska is meglesz hozzá, csak jönne már az eladó… A pénztáros végre újra feltűnt a pult mögött és közölte, hogy a cipőből ez az utolsó, így húsz százalékkal olcsóbban tudja adni. A férfi előkereste a pénztárcáját, fizetett, aztán átvette a zacskót. Intett a fejével a lánynak, hogy induljanak, de az még egy percig mozdulatlan maradt, mintha a kezei a pulthoz ragadtak volna. A kék szemű nő akkor nézett csak utánuk, amikor már a mozgólépcsőnél jártak, a férfiből egy csonka felsőtest látszott, a lépcső zaját átütötte a Puma cipő csikorgása, aztán mindketten eltűntek.

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar