Kezdőlap Egyéb Sok nő, sok út… egy térkép?

Sok nő, sok út… egy térkép?

Somogyi Eszter
23 megtekintés

A helyzet az, hogy a milliomodik riportot olvasom olyan csodálatraméltó nőkről, akik igenis össze tudják egyeztetni a munkát a karrierrel, akik szülés után átgondolták, megreformálták és révbe vezették az életüket, akik korábbi hajszolt mindennapjaikat felcserélték egy önmegvalósítás-gyanús kiskávézóra, kézműves boltra, esetleg online cégre. Mindez jó és én velük örülök, az utózönge azonban többnyire nem tetszik. A cikkek végén az az érzés kezdi marni a gyomromat és az agyamat ügyes szinkronban, hogy nekem is, mi több mindenkinek így kéne. Hogy a női önmegvalósítás az minimum az anyaság és valami további élvezetes, ugyanakkor pénzszerzésre alkalmas dolog egyidejű végzése. Mielőtt a felháborodás általános lenne, egy szavam sincs azokról, akinél egyszerűen szükség van a másik dolgozó kézre is, mert ha a nő nem áll munkába, a gyereknek nem nagyon lesz cipője. Nem róluk van szó, hanem a többiekről, akik történetesen még mindig egy kevéssé homogén, ámde nagyobbacska halmazban csücsülnek. Tényleg mindenkinek belső késztetése van a többszintű érvényesülésre?

Persze, persze tudom, más világ volt, de halkan megsúgom, hogy folyton más világ van, mint ami volt, így ez elég röhejes egy indok. Szóval a „sztori” a nagymamámról szól. Képzeljétek, a világon soha semmi mást nem tett, pusztán felnevelt két gyereket és háttérországként állt a nagypapám mellett. Ennyi. Durva mi? Persze tovább is van, ha az én változatomat mesélem. Minden ebéd és vacsora felért egy testi-lelki wellnessel…jó kaja és feszültségoldó, őszinte, hangos röhögések. A nagymamám úgy tudott nevetni, hogy közben bepisilt a kis sámlin ülve. És fura mód, ilyenek lettek a fiai is, sőt, a rossz nyelvek szerint, mi az unokái is örököltünk ebből a mentalitásból valamit. Pedig komolyan mondom, semmi mást nem csinált. Házimunkát végzett, bevásárolt, gyereket nevelt, férjet öltöztetett…dögunalom egy mai sokoldalú rafinált nőnek. (Az persze nem lett volna az, amit ő a táborokban megélt. Attól a legtöbben még most is vinnyognánk.) Úgy állt az élethez, hogy ha bármelyikünk ki akarta önteni a szívét, esetleg meg akart szabadulni legalább egy fél órára minden felvett szerepétől, szépen áthúzott hozzá és helyzettől függően sírt-rítt, röhögött vagy káromkodott. Hogy boldog volt-e a nagyim? Gyanítom. Azokkal élt, akiket szeretett, mentesen mindenféle felvett allűrtől, kínzó kielégíthetetlen elvárásoktól,hétköznapi örömök között, feledhetetlen jó kedéllyel. Azt hiszem, neki ennyi éppen pont elég volt. Csak el akartam mondani, hogy ilyen is van. Persze tudom, ez éppen csak egy nagyon kicsit trendi történet.

Érdekelhet még

6 hozzászólás

márta január 15, 2013 - 1:06 du.

Ezt köszönöm szépen…

Válasz
Somogyi Eszter január 17, 2013 - 10:47 du.

Én meg az olvasást.

Válasz
Somogyi Eszter január 17, 2013 - 10:47 du.

Én meg az olvasást.

Válasz
Unknown szeptember 16, 2015 - 2:11 du.

Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

Válasz
;) szeptember 16, 2015 - 2:12 du.

Tudom férfiként hamarabb ér az a vád, hogy én akarom ebben az általad vázolt és megjegyzem számomra vonzó, "női háttérország úrnője" szerepben látni a csajokat, de így van… számomra ez is karrier.. persze lehet ezt is unalmasan és slamposan csinálni.. na az nem vonzó. A nőkben van ott, hogy vajon így elég-e annak akit szeret nem akar-e majd helyette egy kiskávézótulajdonosmenőcsajt.. és DE akar.. csak nem mindenki, én pl nem. Természetesen büszke leszek rá ha lesz ideje a család mellett alkotni valami nagyot, de így is büszke tudnék lenni valakire aki "csak" felneveli a gyerekünket és velem mosolyog! Mindennapi kihívás kell ? Néhányat csak a teljesség igénye nélkül… Felkelni 3,30-kor, hogy hajnalra kiérj a partra pecázni és kézzel feltűzni a kukacot a horogra sikítás nélkül:) vagy elsőként odaérni a ködös-párás Mátrába, hogy lásd a gyereked na és a férjed arcán az örömöt amikor megtalálja az első harmatos illatos vargányát; négykézláb kertet rendezgetni hogy legyen hová ültetni azt a paradicsomot amitől majd sok reggeli és ebéd lesz egészen más; megtanulni valami újat pl táncolni, hogy vele lehess a hobbijában, vagy felvenni egy szép ruhát és egy magassarkút egy vacsorához vagy színházba; na és nem utolsó sorban…nyugodtan ülni a sütő előtt és hallgatni egymást és várni, ahogy sül az alma.. becsukott számítógéppel 🙂

Válasz
;) szeptember 16, 2015 - 2:12 du.

Tudom férfiként hamarabb ér az a vád, hogy én akarom ebben az általad vázolt és megjegyzem számomra vonzó, "női háttérország úrnője" szerepben látni a csajokat, de így van… számomra ez is karrier.. persze lehet ezt is unalmasan és slamposan csinálni.. na az nem vonzó. A nőkben van ott, hogy vajon így elég-e annak akit szeret nem akar-e majd helyette egy kiskávézótulajdonosmenőcsajt.. és DE akar.. csak nem mindenki, én pl nem. Természetesen büszke leszek rá ha lesz ideje a család mellett alkotni valami nagyot, de így is büszke tudnék lenni valakire aki "csak" felneveli a gyerekünket és velem mosolyog! Mindennapi kihívás kell ? Néhányat csak a teljesség igénye nélkül… Felkelni 3,30-kor, hogy hajnalra kiérj a partra pecázni és kézzel feltűzni a kukacot a horogra sikítás nélkül:) vagy elsőként odaérni a ködös-párás Mátrába, hogy lásd a gyereked na és a férjed arcán az örömöt amikor megtalálja az első harmatos illatos vargányát; négykézláb kertet rendezgetni hogy legyen hová ültetni azt a paradicsomot amitől majd sok reggeli és ebéd lesz egészen más; megtanulni valami újat pl táncolni, hogy vele lehess a hobbijában, vagy felvenni egy szép ruhát és egy magassarkút egy vacsorához vagy színházba; na és nem utolsó sorban…nyugodtan ülni a sütő előtt és hallgatni egymást és várni, ahogy sül az alma.. becsukott számítógéppel 🙂

Válasz

Szólj hozzá!