Sok nő, sok út… egy térkép?

A helyzet az, hogy a milliomodik riportot olvasom olyan csodálatraméltó nőkről, akik igenis össze tudják egyeztetni a munkát a karrierrel, akik szülés után átgondolták, megreformálták és révbe vezették az életüket, akik korábbi hajszolt mindennapjaikat felcserélték egy önmegvalósítás-gyanús kiskávézóra, kézműves boltra, esetleg online cégre. Mindez jó és én velük örülök, az utózönge azonban többnyire nem tetszik. A cikkek végén az az érzés kezdi marni a gyomromat és az agyamat ügyes szinkronban, hogy nekem is, mi több mindenkinek így kéne. Hogy a női önmegvalósítás az minimum az anyaság és valami további élvezetes, ugyanakkor pénzszerzésre alkalmas dolog egyidejű végzése. Mielőtt a felháborodás általános lenne, egy szavam sincs azokról, akinél egyszerűen szükség van a másik dolgozó kézre is, mert ha a nő nem áll munkába, a gyereknek nem nagyon lesz cipője. Nem róluk van szó, hanem a többiekről, akik történetesen még mindig egy kevéssé homogén, ámde nagyobbacska halmazban csücsülnek. Tényleg mindenkinek belső késztetése van a többszintű érvényesülésre?

Persze, persze tudom, más világ volt, de halkan megsúgom, hogy folyton más világ van, mint ami volt, így ez elég röhejes egy indok. Szóval a „sztori” a nagymamámról szól. Képzeljétek, a világon soha semmi mást nem tett, pusztán felnevelt két gyereket és háttérországként állt a nagypapám mellett. Ennyi. Durva mi? Persze tovább is van, ha az én változatomat mesélem. Minden ebéd és vacsora felért egy testi-lelki wellnessel…jó kaja és feszültségoldó, őszinte, hangos röhögések. A nagymamám úgy tudott nevetni, hogy közben bepisilt a kis sámlin ülve. És fura mód, ilyenek lettek a fiai is, sőt, a rossz nyelvek szerint, mi az unokái is örököltünk ebből a mentalitásból valamit. Pedig komolyan mondom, semmi mást nem csinált. Házimunkát végzett, bevásárolt, gyereket nevelt, férjet öltöztetett…dögunalom egy mai sokoldalú rafinált nőnek. (Az persze nem lett volna az, amit ő a táborokban megélt. Attól a legtöbben még most is vinnyognánk.) Úgy állt az élethez, hogy ha bármelyikünk ki akarta önteni a szívét, esetleg meg akart szabadulni legalább egy fél órára minden felvett szerepétől, szépen áthúzott hozzá és helyzettől függően sírt-rítt, röhögött vagy káromkodott. Hogy boldog volt-e a nagyim? Gyanítom. Azokkal élt, akiket szeretett, mentesen mindenféle felvett allűrtől, kínzó kielégíthetetlen elvárásoktól,hétköznapi örömök között, feledhetetlen jó kedéllyel. Azt hiszem, neki ennyi éppen pont elég volt. Csak el akartam mondani, hogy ilyen is van. Persze tudom, ez éppen csak egy nagyon kicsit trendi történet.

Szólj hozzá!

6 hozzászólás : "Sok nő, sok út… egy térkép?"

Visszajelzés
avatar
Rendezés:   legújabb | legrégebbi | legnépszerűbb
márta
Vendég

Ezt köszönöm szépen…

Somogyi Eszter
Vendég

Én meg az olvasást.

Somogyi Eszter
Vendég

Én meg az olvasást.

Unknown
Vendég

Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

;)
Vendég
Tudom férfiként hamarabb ér az a vád, hogy én akarom ebben az általad vázolt és megjegyzem számomra vonzó, "női háttérország úrnője" szerepben látni a csajokat, de így van… számomra ez is karrier.. persze lehet ezt is unalmasan és slamposan csinálni.. na az nem vonzó. A nőkben van ott, hogy vajon így elég-e annak akit szeret nem akar-e majd helyette egy kiskávézótulajdonosmenőcsajt.. és DE akar.. csak nem mindenki, én pl nem. Természetesen büszke leszek rá ha lesz ideje a család mellett alkotni valami nagyot, de így is büszke tudnék lenni valakire aki "csak" felneveli a gyerekünket és velem mosolyog! Mindennapi kihívás… Read more »
;)
Vendég
Tudom férfiként hamarabb ér az a vád, hogy én akarom ebben az általad vázolt és megjegyzem számomra vonzó, "női háttérország úrnője" szerepben látni a csajokat, de így van… számomra ez is karrier.. persze lehet ezt is unalmasan és slamposan csinálni.. na az nem vonzó. A nőkben van ott, hogy vajon így elég-e annak akit szeret nem akar-e majd helyette egy kiskávézótulajdonosmenőcsajt.. és DE akar.. csak nem mindenki, én pl nem. Természetesen büszke leszek rá ha lesz ideje a család mellett alkotni valami nagyot, de így is büszke tudnék lenni valakire aki "csak" felneveli a gyerekünket és velem mosolyog! Mindennapi kihívás… Read more »