Hosszú haj

Épp az imént kérdezett valamit, talán, hogy hogy telt a lány napja, de most nem tudott figyelni a válaszra. Ültek a kedvenc helyükön, a kicsi erkélyen, a nap éppen lenyugodott, a két vörösboros pohárnak eltűnt az árnyéka az asztalról. Nem szerették már a kávézókat, a füstös kocsmákat, ha tehették, inkább itt ücsörögtek, a tetők közelében, távol az emberek zajától.

A lány lelkesen mesélt egy találkozóról, valami buta félreértésről és közben harsányan felkacagott. A nevetés félig visszarántotta a férfit, el is mosolyodott a poénon, aztán visszakúszott félbehagyott gondolatai közé. Nem tudta megszokni a lány hosszú haját, azt nézte most is. A nyári szellő időnként megemelt egyet a hullámos tincsek közül és a férfinak úgy tűnt, a lány ilyenkor máshogy szegte a fejét.

Amikor először látta, a lány zöld pólóban beesett vállakkal egy fal mellett itta a limonádét. Még meg sem nézhette igazán, amikor az belekapaszkodott a karjába és megkérte, hogy vigye ki a levegőre, mert rosszul van. A férfi csak a nyolcadik kerületi utcán látta igazán, milyen sovány a szoknyából kimeredő lába, milyen beesettek, sötétek és igézőek a szemei. A lány szorította a kezét és csukott szemmel szívta a levegőt, ő meg csak nézte némán és azt kívánta, történjen valami, amitől elmúlik a kín. Amikor a lány felnézett, ő csak a címét kérdezte, taxit hívott és hazavitte. A férfi egy óra alatt szokott le a cigiről, az alkoholról, az egyes szám elsőszemélyű kijelentésekről és arról, hogy akár egy percre is kikapcsolja a mobiltelefonját. A lány mellett ült egész éjszaka a kanapén, nézte, ahogy szenved és amikor hajnalra jobban lett, kiültette az erkélyre. Ettek valamit, aztán elment a holmijaiért, attól kezdve nem váltak szét.

A lány most megrázta a vállát és felnézett az égre. – Ez az eső volt?- kérdezte úgy, mint akinek teljesen mindegy, hogy elázik-e, vagy szárazan marad, mint akinek mindenhogyan jó. A férfi is felnézett az égre és azt mondta, szerinte nem lesz eső. A lány nyugtázta és kortyolt a borból.

Pár hete történt, amikor érte ment a képzőművészetire, előbb ért oda, a lány nem is vette őt észre, egy kis csoport közepén éppen lelkesen magyarázott valamiről. Maga sem értette, de akkor látta csak meg a hosszú hónapok alatt megnőtt haját, a kikerekedett melleit, a magabiztos tekintetét. Döbbenten figyelte, mint aki először látja, és mint akit letaglóz a felismerés, ezzel az új, testében-lelkében egészséges, önálló teremtéssel nem tud mit kezdeni.

Az első rémes és ijesztő, hányástól, görcsöktől és izzadtságtól terhes közös éjszakájukat még sok hasonló követte. Két és fél év volt, mire kimondták, hogy a lány meggyógyult, újabb kettőbe telt mire ezt mindketten elhitték. A lány visszament az egyetemre, lassan kezdett újra festeni, átszakadt a nevetése, ha tetszett neki valami, bármikor elindulhatott akár egyedül is sétálni, nem kellett a férfi támasztó karja. Az életük megváltozott.

-Hozzak ki még bort?- kérdezte a lány az erkélyajtóból visszapillantva. A férfi megrázta a fejét, nézte ahogy eltűnnek a hullámos fürtök az ajtóban, aztán közel hat év után először, rágyújtott egy cigarettára.

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar