Halevés

-A legjobb talán az lenne, ha egyikőnk sem szólna egy szót sem – vetette fel a férfi cinikusan. A nő azonban megkönnyebbülten bólintott – hetek óta ez volt az első dolog, amiben egyet értettek. Ették a sült halat, nézték a csúszdázó gyerekeket és fogalmuk sem volt róla, hogy romantikusnak szánt délutánjukon hogyan keveredtek a kertvendéglőbe, ami leginkább egy gyerekparadicsomra hasonlított.

Tény, az utóbbi időben rájárt a kapcsolatukra a rúd. Gyűrték a köreiket, licitáltak a sérelmeikkel, oldották a konfliktusokat, tolták bele a munkát a hétköznapokba. Lassan szikkadtak.Most meg ültek a fáradt nyári napsütésben szemben két hatalmas hekkel. A nő imádta a ropogós részét, a férfi az omlós húsát. Többször cseréltek, hogy mindenkinek a kedvence jusson. Csendben ettek, néha egymást nézték, aztán a gyerekeket. Aztán megint egymást és nevettek. Az övéket kiadták délutánra albérletbe, a nagyszülőknél körülbelül most törölgetheti a szeméből a csipát a délutáni alvás után.

A csúszda alatt hirtelen balhé támadt, az egyik lány szórni kezdte a homokot a többiek fejére. A nő és a férfi egyszerre kapta fel a fejét, aztán újra egymásra néztek és szívből röhögtek.Megették a halat, a sült krumplit, az uborkát, kitunkolták a mustárt, aztán lassan kortyolták a langyos kávét. A férfi megfogta a nádszék karfáján a nő kezét. – Menjünk haza – mondta a hangjában annyi nagyfiús szeretettel, amitől a nőnek mosolyognia kellett. Elindultak.

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar