Lepedő

A mozgólépcsőtől még visszanéztem, hogy lássam, ki viszi el a bevásárlókocsit, amit éppen az imént toltam a helyére. Lökött szokás, de mindig megvárom, kíváncsi vagyok, kihez kerül az „enyém”. Akkor láttam meg, ahogy a kocsik melletti kis résen áttuszkolja magát a férfi egészen a mosoda pultjáig. Negyven körüli lehetett, őszülő borostával, rendezettre nyírt hajjal, de nem az a kozmetikushoz járó fajta. Nem nézett fel, amikor köszönt, csak kezdte kipakolni a kezében szorongatott nejlonzacskó tartalmát. Csupa ágynemű volt, összevissza darabok, kék meg fehér, csíkos modern és klasszikus virágos. Mormogott maga elé valamit arról, hogy az ingek programját megtanulta, de a lepedőket nem tudja, hogyan kell mosni. Másnapra kérte a tisztítást, várta a blokkot, közben meg nézte a jegygyűrűjét.