Szieszta2

Szieszta2

Norbert magányosan és az ebéd utáni kávé hiányától résnyire szűkült szemmel ült a kocsiban. Az anyósülésről szűrten érkezett hozzá főnöke beszéde, aki a múlt hétvégéje történéseiről, a grillpartiról, a svéd rokonokról és az odakozmált hagymakarikák keserű utóízéről tartott Norbert kíváncsiságához mérten túlzottan részletes élménybeszámolót. Éppen a Lánchíd nyelvetlen oroszlánjai mellett haladtak el, amikor szellemi ébersége megőrzése végett számolni kezdte, hány sarokra is lesz új otthonuk a Budapest origóját jelentő vadállatoktól. A főnök ekkor hangosan felnevetett, amihez Norbert a legnagyobb természetességgel csatlakozott.
Norbert nem volt klasszikus értelemben okos, de az emberi játszmák mozgatórugóira, mindig is úgy gondolta, ösztönösen ráérzett. Tudta például, hogy a kollégák által rendre hárított vidéki tárgyalások kínzóan sekélyesek ugyan, de nem haszontalanok. Hogy a kapcsolatépítés nem ér véget a munkaidővel délután ötkor, sőt, igazán csak akkor kezdődik, hogy a kötelékek szorosabbra vonása, a felettessel az egyívásúság kifejezése, fontosabb , mint bármilyen jelentés helytállósága és pontos időbeni érkezése.
Norbert pedig közel akart lenni és leginkább maradni, mert az új lakás –ami a legfrissebb számítások szerint négy háztömbnyire feküdt a Lánchídtól – szép kis hitellel terhelte meg a család mindennapjait. Ezért Norbert kifinomult érzékeit az utóbbi egy hónapban tovább élesítette és sosem felejtette el lejjebb tekerni a saját ülése magasságát, ha tudta, hogy kistermetű főnöke aznap mellé száll majd.
A főnök most arról beszélt, hogy a hétvégén az asszony szájalt vele, éppen amikor a vendégek érkeztek, mire ő csendes, lekezelő és ellentmondást nem tűrő hangon helyére rakta. Norbert helyeslően bólintott, egyrészt mert maga is irigyelte a cselekedethez szükséges férfiúi bátorságot, másrészt, mert a főnökkel együtt – továbbá biztos forrásból – maga is tudta, hogy az említett jelenet sosem játszódott le, hiszen a főnök családjában a feleség, a három gyerek és a két macska is nagyobb respekttel rendelkezett, mint a mellette ülő sima arcú köpcös.
Még tizenhét kilométer volt Kecskemétig és hirtelen beállt a csend, amitől Norbertnek rossz érzése támadt. Szerette tudni, hogy a főnök beszél, ő pedig a puszta jelenlétével is szorosabbra von, behálóz, intimitást szül. Azt már kevésbé szerette, ha válaszolnia kellett, márpedig a főnök most éppen kérdezett, pont a három éve tartó házaséletéről, ami kényes témának tűnt. Ha Norbert bevallja, hogy asszonyával a kezdeti erősen kicsapongó időszakot lezárva már vagy egy éve meglehetős békességben, időnként pedig boldogságban élnek, azzal egyúttal eltaszítja a lehetőségét a főnök feltárulkozásának, a privát beszélgetés hozományától pedig egy mozdulattal megfosztja magát és családját. Norbert sóhajtott és bevallotta, hogy otthon gondok vannak. Ezután hatásszünetet tartott és erősen gondolkozott a folytatáson. A főnök arcán megelégedettség és pár vízcsepp csurgott végig, és jó érzése fokozásaképpen lehúzta az ablakot, hátha az ingjét borító sós szélű izzadtságfoltok még a kiszállás előtt megszáradnak. Végül Norbert a szexuális élet hiányát, az anyós agresszív jelenlétét és a rossz kosztot említette.
Megérkeztek és Norbert boldog volt, hogy lelkiismeret furdalás nélkül, persze csakis a családja érdekeit szem előtt tartva, ilyen szépen tudott hazudni. Hanglejtése hűen tükrözte a köpcösnek járó tiszteletet, és egyben sugározta a biztonságost nyújtó gondolatot, miszerint végső soron az élet minden rendes családban szar. A köpcös a tisztelettől terhes szavak hallatán elégedetten csurgott tovább.
A tárgyalás alig fél órát tartott, a főnök inge ez alatt kétszer megszáradt, Norbert azonban elégedetlen lett. Úgy vélte, nagyra tartott diplomáciai érzékét nem csillogtatta meg eléggé, pedig a kínálkozó helyzet könnyű volt, ezért bosszús szótlanságba húzódott. Beültek a Volkswagenbe és a német keménység nyomta a derekukat, amiről már idefelé megállapították, hogy egészséges, nem véletlen, hogy a főnök anno az összes céges autót ebből a márkából rendelte.
A köpcös is csendben volt, hol az utat nézte, hol kockásinges, borostás beosztottját. Norbert két éve dolgozik neki, már az első héten tudta róla, hogy megbízható munkaerő és páratlanul nagy seggnyaló. A férfi ötletarzenálja, amivel közelebb igyekezett férkőzni hozzá azonban mulattatta és elfeledtette kicsinyes természetét. Őszintén tisztelte továbbá Norbert akkurátusságát, amivel az életét szervezte – a reggeli kötelező üde csevegést a titkárnőkkel, a pontban délben fogyasztott ebédeket, a félórás sziesztát és a munkaidő után lebonyolított sakkpartijaikat. Norbert legfőbb előnye azonban más volt. Ő volt az, akin a főnök időről-időre bemutathatta, mire is képes, aki a hatalmi ranglétra csúcsára kúszott, ezért aztán újra és újra sarokba szorította és megalázta Norbertet, biztosan tudva, hogy ő az egyetlen a negyven fős cégnél, aki ezt a végtelenségig, ráadásul mosolyogva tűri. Norberthez fűződő viszonyát így aztán a köpcös egyfajta kissé beteges szövetségként élte meg, amelyben látszólagos tiszteletet kap sosevolt bizalomért.
A csend már rég megtört, helyét kedélyes és bizalmaskodó beszélgetés vette át, amikor a főnök azt kérte, ne az irodánál, inkább otthon tegye ki őt Norbert, így legalább útközben kívülről megnézheti a beosztott új otthonát. Norbertben szétáradt a hála, majd közvetlenül utána a bizonyosság: a tavaly karácsonyi kanizsai utazás nem volt hiábavaló – lám főnöke egyre érdeklődőbb magánélete iránt, viszonyuk új szintre helyeződött.
Norbert boldogan invitálta a lepukkant negyedik emeleti háromszobásba főnökét, már előre tisztázva, hogy a kilátás minden lépcsőmászást megér. A két férfi nyolc percet töltött az áporodott melegségben. Norbert ezalatt szabadkozott az egyetlen már ki festett helység piros falai miatt, rázta a fejét, hogy a mai fiatalság már csak ilyen, íme előző házasságából származó lánya választotta ezt a tónust. Mire a főnök megértően bólintott és hangjában némi fojtott ingerültséggel hozzátette, hogy a piros az ő feleségének is a kedvenc színe. Norbertet a furcsa hanglejtés egy pillanatra megzavarta, majd zavarba ejtette, de erőt vett magán és arra gondolt, hogy a köpcöst nyilván a vártnál mélyebben érinti, hogy élete párja újabban vigyáz a koleszterinjére, ezért a szokásos reggeli öttojásos omlettet, három barackra és két banánra cserélte. Végigjárták a maradék szobákat, mialatt a főnök csendben megjegyezte, hogy nem ilyennek képzelte, majd egy nyelvbotlás után, amivel sok szerencsét kívánt új családjához, nevetve javította ki magát és biztosította beosztottját jó választása felől: a lakás kiváló fekvésű és remek elosztású. Norbert úszott a gyönyörben és szerényeket válaszolt az elképzelhető legnagyobb tiszteletet sugárzó hangon. A köpcös sokszorosan jóllakott óvodás módjára mosolygott, majd elindultak haza.
Másnap Norbert reggel hatkor kelt, és hétkor már úton volt az új lakás alapos szellőztetésének tervével. Már a harmadik emeleti lépcsőfordulónál hangosan szuszogott, a negyedikre érve pedig nem kapott levegőt. Bőröndhalom torlaszolta el álomotthona bejáratát, ami mellett kisírt szemű piros ruhás asszony ült. Norbert kérdőn nézett a nőre, akivel annyi koszos sziesztát töltöttek el együtt, és akit egy éve annak biztos tudatával hagyott el, hogy az előmenetele fontosabb, mint a farka. A nő hevesen zokogott és Norbert nem sokat értett a szavaiból, de biztosan tudta, hogy a fél hat és a sakk köztük volt.
Norbert aznap reggel nyolcra ért be a munkahelyére, ahol percekig kereste az íróasztal fiókjának kulcsát. Mire megtalálta idegei kisimultak. Kisétált és titkárnője hogyléte felől érdeklődött, majd dolgozott egy keveset,déli tizenkettőkor pedig elindult ebédelni. A habzsoltan fogyasztott rántott halrudacskákra rápihent fél órát, majd belekezdett az utóbbi egy hét jelentéseinek rendszerezésébe. Amikor ötöt ütött az óra lelassította mozdulatait, pontban fél hatkor pedig sakktáblával a kezében bekopogott a főnöke ajtaján.

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar