A gyerek jó dolog. És nem csak azért, mert amúgy sem rossz, hanem mert éberen tart.
Nem akar például szombat délután a bevásárlóközpontban nyomulni, ő a szigetet akarja és a tobozokat. Nem méltányolja, hogy magadat szánva pihensz pár percet romjaidon, ő építőkockázni szeretne, márpedig ehhez a játékhoz valakinek építenie kell, ha már ő még nem tud. Vagyis romok helyett minimum fatornyot növesztesz. Ha jót akarsz, jó színeset.
És nem pihen. Nem áll meg az esésben-kelésben, tapasztalásban, mint ahogyan a „minta levételében” sem. Így aztán ha akarod, ha nem, előbb-utóbb azon kapod magad, hogy egész nap felkötött gatyával rohangálsz. És mégis, csak nagyon lassan tanulsz.
A gyerek jó dolog
előző bejegyzés