Őrizem az álmodat

Valaki egyszer azt mondta, majd ha gyermekem lesz, értem meg igazán. Igaza volt.
Sötét van, a körvonaladat lesem. Látom, ahogy félrefordított kis fejed mozdulatlanul pihen a párnán, aztán a csendbe beleszakad a köhögésed. Fáradt pihegés, keresel, megmarsz, megnyugszol.
Hozzádérek, ágymeleg a kezed. A régi kis bolyhos takaró ma éjszaka is megteszi a magáét. Becsavar, megölel.
Hajnal van. Pihés fejeden hideg veríték foltosodik, torkodon reszelősen szalad a levegő. Legalább lázad nincs. Megriadsz. Mohón kortyolod a meleg teát, úgy hiszem, ébren sem vagy. Ellököd a kezem, befúrod magad a párnámba. Nem jó még…csukva a szemed, amikor felveszlek az ölembe. Dúdolunk majdnem némán, lassan ernyed a tested, belehajlik a karomba. Így alszol reggelig. Én pedig féltőn, szerelmesen, éberen és boldogan őrizem az álmodat.

Szólj hozzá!

Legyél te az első hozzászóló!

Visszajelzés
avatar