Kezdőlap Egyéb Napi rutin

Napi rutin

Somogyi Eszter
10 megtekintés

Napi rutin
Sokszor vásárolok ott. Csak dohányárut meg újságot tartanak. Előbbiből pipaszagtól mentes steril dobozoltat, utóbbiból is csak szűk kínálatot. Mégis.
Onnan ismerem azt a férfit is. Igen, lassan úgy érzem közöm van hozzá…láttam megnyúltan fáradt arccal, frissen borotválva és könnyes szemekkel a náthától. Ha úgy vesszük, sokat tudunk egymásról. Ő például észrevehetné, hogy szerdán mindig sok a csomagom, csütörtökön pedig a hetilapomért megyek. Amúgy furcsa a kapcsolatunk . A férfinek a tekintetét még sosem találtam, csak a hangját ismerem. Az kissé nőies, a beszéde pedig pergő, amin érezni, hogy a kötelességtudat mellett az emberektől való szabadulás vágya is erősen hajtja. Talán ezért pakol megállás nélkül szakszerű, határozott mozdulatokkal.
A férfi mindig ugyanabban az ósdi kerek szemüvegben árusít, előnytelenül sápasztó kék egyenruhában. És sohasem kedvesebb, mint előző nap.
Tegnap kedd volt és én megint sorban álltam. Valaki cigerettát kért tőlem , én meg azt a férfitől. Már a blokkolásnál tartottunk, amikor észbe kaptam: nekem doboz helyett kartonnyi dohány kéne. A férfi arca alig láthatót rándult , a szája szegletén pedig valami mormogásba fúlt fintor suhant át.
A parkolóban jártam, mire a belső feszültség maga alá gyűrte a lustaságot. Visszafordultam. Legszívesebben a férfi képébe vágtam volna, hogy nincs benne felelősségérzet, belegondolt- e már, hány ember napját rontja el tolakodó sértettségével. Türelmesen ismét kivártam az addigra tetemesre nyúlt sort, ami jót is tett. Nem kértem semmit. – Maga mindig ilyen dühös?- kérdeztem minden kedvességemet latba vetve. A férfi rám sem hederített, először úgy hittem meg sem hallott. Aztán amikor jókorát húzott baljával a pénztárgépre, a sorban utánam következő hölgy kezében roppant a szivarka ahogy összerezzent. Nem az én dolgom – kezdett leszűrődni végre lassú agyamban a lényeg.
Ma szerda van és én egy új folyóiratért mentem. Álmosan, egykedvűen, sután köszönve, bízva inkognitómban – felismerhetetlenségig kócos frizurámban. A férfi fel sem nézett, amikor kezembe nyomta a Pszichológia legfrissebb számát, a műanyag tálba öntötte az aprót, és szép napot kívánt.

Érdekelhet még

Szólj hozzá!